4. nap

Az első igazi nap az iskolában. Végre kiderült, hogy ki melyik csoportba kerül. Én végül a B2-es szintre kerültem, Csilla pedig a C1-esre. Én nagyon boldog voltam, mert az igazgató lett az egyik tanárom, aki nagyon jófej! Bemutatkozással kezdtünk, nekem kellett először megszólalni. Borzalmas volt, mert minden franciául jutott eszembe! Alig tudtam néhány mondatot kinyögni. (Persze ennek nagyon örült volna a franciatanárom! :)) Fél 11-ig tartott az első óra, utána félórás szünet, majd kezdődött az audiovisivi óra, ahol a változatosság kedvéért újra bemutatkoztunk. Itt már kicsit könnyebben ment, majd rátértünk a különböző nyelvjárásokra, és ennek kapcsán megnéztünk egy filmrészletet, ami Rómában játszódott, és római dialektusban nyomták. (Bevallom, hogy a képek sokat segítettek a megértésben :)) Felirattal néztük persze, de így is volt egy csomó kifejezés, amit nem értettem. Utána összegyűjtöttük, hogy mely szavakat nem értettük, de a magyarázatok sem voltak túlságosan érthetőek számomra. A második óra 11-től tartott fél 1-ig, aztán újra szünet következett. Az ebédszünetben megebédeltünk, az ebédünk sonkás rakott padlizsán volt. Finom volt, de nekem egy kicsit sós volt. A harmadik óra 13:15-től 14:45-ig tartott, és Lingua scritta névre hallgatott. Ezen az órán elsősorban írni fogunk, illetve a nyelvtant fogjuk szerintem gyakorolni. Az óra első felében interjút kellett készíteni a szomszédunkkal, hogy pl. mit tanul, miért tanul olaszul, mik a jövőbeni tervei, járt-e már Olaszországban? stb. Majd a hallott információkat le kellett írni egyes szám 3. személyben. A fogalmazásokat a tanárnő egyenként kijavította. Nekem persze újra előjött a francia, mert a lei (ő nőnemben) helyett elle-t írtam, illetve az avere ige francia megfelelőjét használtam mindenütt (franciàban E/3 a, olaszban E/3 ha). Csilla lehet, hogy átjön a csoportomba, mert több nyelvtant szeretne tanulni, amire a C1-es szinten kevesebb lehetősége van. Nekem csak jó lenne, mert nagyobb biztonságban érezném magam. :)

Szombaton valószínűleg kirándulni megyünk: Etna + Taormina van előirányozva.

Délután egész nap interneteztünk, mert végre volt rá lehetőségünk!
Muszáj megosztanom az első, és remélhetőleg az utolsó csalódásomat az olaszokban.

Hazafelé beugrottunk a zöldségeshez (il fruttivendolo), ahol gondoltam, hogy veszek egy hatalmas dinnyét. Többféle dinnye volt, sárgadinnye, görögdinnye és egy kisebb méretű dinnye, aminek a héja szintén zöld volt, de az volt ráírva, hogy Szicíliából érkezett. Természetesen mindjárt izgatni kezdte a fantáziámat ez utóbbi, és megkérdeztük a zöldségestől, hogy mitől különleges a szicíliai dinnye. Közölte, hogy azt ananász dinnyének hívják, mert sárga a belseje. Szuper! Akkor természetesen azt kérjük. Ezután a következő párbeszéd zajlott le:

Csilla, Kati: Mennyibe kerül a dinnye? (Qunato costa il melone?)
Zöldséges: khkdfmnjre
Csilla bólogat. Kati Csillához fordul: Te érted?
Csilla: Nem! Csilla zöldségeshez: Sajnálom, de nem értettük (Mi dispiace ma non l'abbiamo capito)
Zöldséges: khkdfmnjre
Csilla bólogat, mosolyog. Én persze semmit nem értettem, ezért Csillához fordultam: érted?

Kiderült, hogy egyikünk sem értett semmit, így egy másik vásárló sietett a segítségünkre, akinek a segítségével végre összeraktuk, hogy a dinnye kilója 2 euró, de mi megkapjuk 1.50-ért. Dagadt a mellünk a büszkeségtől, hogy milyen jó üzletet csináltunk. Megkötetett a bolt, és elégedetten távoztunk a szicíliai ananász dinnyével.
Hazafelé már azt fontolgattuk, hogy ehhez a kedves zöldségeshez fogunk járni a jövőben, és a hónap végén fényképen is megörökítjük, hogy örök időkig emlékezhessünk rá. Hazaérve a hűtőbe tettem a dinnyét, és vártam, hogy jól lehűljön. Aztán jött a fekete leves! A dinnyéről kiderült, hogy nem csináltunk vele jó vásárt, mert belül kásás volt, és a felét el lehetett dobni. Így a kedves zöldséges indexre került, és egész hónapra szóló bojkottal sújtjuk.


Egyen sort