18. nap

reggiòi utcakèp

Ma suli után a változatosság kedvéért nem Scilla irányába indultunk neki, hanem pont ellenkezőleg, a Jón tenger felé. Sajnos egy óráról el is kellett lógni (micsoda szörnyűség!), mert a vonat 13:05-kor indult, a következő pedig csak 15:05-kor. Reggióban két állomás van, az egyik a Központi Pályaudvar, ami nekünk gyalog meglehetősen messze van, és a másik a Lidonál, ami hozzánk, illetve az iskolához sokkal közelebb van, mindössze egyetlen veszély leselkedi ránk az úton, hogy a híres Cesare előtt kell elmennünk, és így félő, hogy beugrunk egy fagyira. Cesarénál nekem a jelenlegi kedvencem a bacio és a ricotta pisztáciával. Ennél finomabbat el se tudok képzelni!

12:30-kor véget ért a második óránk, így kellemes tempóban kiértünk a lidoi állomáshoz. Leellenőriztük, a vonat nem késett, és 13:10-kor várható volt az érkezése. (A központi pályaudvari menetrend van meg nekünk, ami azt jelenti, hogy a Lidohoz 5 perccel később ér a vonat.) Minden a legnagyobb rendben volt, a vonat 10-kor megérkezett, de nem abba az irányba tartott, amerre mi szerettünk volna indulni. Aztán persze leesett, hogy a Jón tenger felé tartó vonatok a Lidónál nem állnak meg, hanem a Központi Pályaudvarról indulnak, és az ellenkező irányba tartanak. Nem volt mit tenni, mehettünk a 15 órás vonattal.

Hogy kihasználjuk az időt, beugrottunk a postára feladni a képeslapokat. A központi postán csodák csodája nem tartanak sziesztát, ezért szerencsénkre nyitva volt. (A boltok 13 és 13:30 között zárnak, és 16.30-kor nyitnak legközelebb, de 20:30-ig nyitva vannak.) Röpke 45 perc alatt sikerült 4 képeslapot feladnunk, aminek két oka lehetett. Egy, kettőnél több fogást evett az illető ebédre, így nem volt elég hatékony a munkavégzése, kettő, utált minket ügyfeleket, hogy nem mehetett sziesztázni, és félig kómában végezte a munkáját.:)

A Jón tenger felé borzalmasan lepattant vonat ment, és a táj is igencsak lehangoló volt. Mi Marina di San Lorenzo-ig mentünk. A tengerpart a scillai, illetve a tropeai strandhoz képest elhagyatottabb volt, és a kavicsos és homokos rész váltogatta egymást. Megállapítottuk, hogy ez nem nyerte el annyira a tetszésünket, így legközelebb csakis Scilla vagy Tropea jöhet szóba.

Jòn tenger

Visszafelé újabb izgalmat okozott az olasz Trenitalia, ugyanis a vonat 19:15-re volt kiírva, de 15-kor se híre, se hamva nem volt. 30-kor átrobogott egy vonat az állomáson, amiről mindenki azt hitte, hogy Reggio felé tart, ezért nagyon meglepődtünk, hogy nem állt meg. A menetrend szerint másik vonat aznap már nem jött, így megvolt a veszélye annak, hogy ott ragadunk. Persze egy darabig bíztunk abban, hogy a mi vonatunk, a 15-ös még feltűnik valamikor, csak kicsit késik. Nem kellett csalódnunk, 25 perc késéssel a vonat befutott. A legrosszabb az volt, hogy ezek az állomások személyzet nélkül működnek, így nincs lehetőség senkitől sem kérdezni. Scillán be szokták mondani, hogy a vonat hány percet késik, de itt,  Marina di San Lorenzo-nál még ez sem volt.

Vàrakozò olasz fiatalok

És hogy a mai nap se maradjon legenda nélkül, íme itt egy újabb, ha már a kardhal legendát teljesen kiveséztük.

Az olaszországi Messina-szorosban a hajósok érdekes jelenséget figyeltek meg. Néhány esetben feltűnt előttük a szárazföld, pedig ők azt gondolták, hogy jóval messzebb vannak tőle, illetve bizonyos esetekben épületek, tárgyak jelentek meg, aminek az okát sokáig nem tudták. Ennek a jelenségnek köszönhetően sok hajós lelte halálát ezen a részen, ezért a jelenséget kapcsolatba hozták az Artúr mondakörben szereplő Morgan le Fayjel, Artúr kiràly nővérével, aki tündér és boszorkány volt egy személyben, és innen is jön a neve, Fata Morgana. (Ezek a gonosz személyek mindig nők. Miért van ez?)

Utca tàbla

Persze, mint minden legendának, ennek is megtalálták a kulcsát, ugyanis ez a jelenség nálunk is megfigyelhető a jó öreg Hortobágyon, ami nem más, mint a délibáb. A többszörös légköri tükröződés hatására a tárgyak képe, méretei a valósághoz képest eltorzulnak, változnak. A kialakuló légrétegek bizonytalan egyensúlyi helyzete miatt a kialakuló képek alakja és mérete állandó változásban van, ami meseszerűvé teszi a természeti jelenséget. (Tehát mindössze erről van szó.)