Lungomare |
Ma
megvolt a városnézés. A túránkat a helyi képtárban kezdtük, ahol értelemszerűen
főleg calabriai művészek képei láthatók. Volt egy kép, amin éppen a
kardhalászatot örökítették meg. Az idegenvezető elmodta, hogy a kardhalak
halászata napjainkban nem sokban különbözik a régiek módszerétől. Továbbra is
szigonnyal halásszák őket, mert a hálót valószínűleg el tudnák fűrészelni (ez
nem hangzott el, ezt csak én gondolom így). A halászhajókon található egy
magaslat, ahol a kormányos foglal helyet, mivel a kardhalak delfin
méretűek, így a magasból tökéletesen
láthatók, és követhetők, hogy merre haladnak. A halászhajóból egy palló fut a
tenger fölé, ahol a szigonyos foglal helyet. Ahogy már Csilla a pinterest
oldalán megírta, mindig a nőstény halad elől, és a fiú kíséri őt. Állítólag,
bár ez már szinte meseszerű, a nőstény halat fogják ki mindig először, a fiúval
nem is vesződnek, mivel a fiú hal a kikötőig követi a párját, ahol könnyűszerrel végezni tudnak vele. (Ez a kardhal legenda egyre fokozódik.)
Kèptàr mennyezete |
Fàklyatartò Eros |
Megnéztük
a többi látnivalót is egy nyitott városnéző busszal, de azt ne várjátok, hogy
részletesen beszámoljak ezekről, mert igazság szerint Reggioban nem sok
látnivaló van. Ez köszönhető annak is, hogy 1908-ban volt egy hatalmas
földrengés, amit cunami követett, és így elpusztult minden jelentősebb épület
Reggioban.
Ami a
legviccesebb volt, hogy a calabriaiak nem sokat vesződnek a parkolással. Az
autók nagy része elég rossz állapotban van, mert látszik rajtuk, hogy mindegyik
átesett már kisebb-nagyobb koccanásokon. Szóval az autókat a legbizarabb
helyeken képesek ott hagyni, még olyan helyen is, ahol erre tábla figyelmezteti őket. Nem
izgatják magukat azzal, hogy pl. a városnéző buszok ennek következtében nem
tudnak bekanyarodni, és így méteres dugót okoznak. (Lásd a képeket)
Dugó |
Petrali: kis torták, amik szárított fügével (fichi
secci), dióval (noci) és cukorkával (canditi) vannak töltve, és csokoládéval (cioccolato),
valamint cukorral (zucchero) vannak dekorálva.
Pastiera:
pite, amit ricotta krémmel (crema di ricotta), gabonával? (grano), mandulával
(mandorle) és kandírozott narancs héjjal (bucce di agrumi candite) töltenek
meg.
Cuddhuraci:
Húsvét egy másik jellemző édessége. Állítólag főtt kemény tojással díszítik, és
többféle formájúra készítik, de a legjellemzőbb formák a kosár és a galamb.
Régen a háziasszonyok a vejüknek vagy a menyüknek készítették, általában szív
alakúak voltak, és nagyon sok főtt tojással díszítették, ami a bőséget hivatott
szimbolizálni.
Pignolata:
ezt az édességet leginkább a gyerekek szeretik. Olajban kisütött kis labdák,
amiket mézbe mártanak.
Nzuddha:
Karamellizált mézből, lisztből és szárított fügéből készítik.
Az este
csúcspontja az volt, hogy végre elmentünk táncolni. Több helyet is ajánlottak a
csajok, akik már belevetették magukat az éjszakába. Sajnos itt az élet éjfél
után kezdődik, és hát ezt elég nehéz összeegyeztetni a 8 órás keléssel
hétköznap, hétvégén pedig még korábban kelünk a kirándulások miatt. Szóval
benéztünk a Peppy's bárba, ahol 11-től egy zenekar nyomta. Tök jó volt, de
később egy DJ jött, aki már nem volt annyira nagy szám. Aztán átnéztünk az
Árribba nevű helyre, ahol leesett az állunk. Salsa parti volt, ami engem
korábban nem hozott lázba (valószínűleg nem is voltam tudatában, hogy mit
veszítek!), de itt, hihetetlen volt. Iszonyatosan jó zene volt, és mindenki
baromira jól táncolt. (Aki látta a Dirty Dancing 2-t, amikor épp a Cuba szám
szól, az tudja, hogy miről beszélek.) Életem legnagyobb hibája, hogy nem
tanultam salsázni, de ezután ez másképp lesz! Minden kedden és csütörtökön az
Árribba nevű helyen a helyünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése