Utolsó napok + Utazás

Az utolsó napokban már hanyagoltuk az iskolát, mert tulajdonképpen mégis csak nyaralásról volt szó, és nagyon nehéz volt 8-kor felkelni, suliba menni, és 3/4 3-ig ülni, figyelni, hozzászólni stb. Nem akarom magunkat sajnáltatni, de hát mégis :)

Próbáltuk kihasználni még a hátralévő napokat. Mindennap elmentünk Scillára, és élveztük a tengert, a napfényt és a semmittevést.

Csütörtökön pedig elkezdtünk csomagolni, ami nem volt egyszerű, mert bár bizonyos dolgok kikerültek a bőröndből, újabb dolgokkal bővült a kollekció. Csak példaként említem Csilla tengerszínű fürdőszobai szettjét, ami nem kevesebb, mint 5 darabból állt. A legnagyobb darabja egy fürdőszobai szemetes volt, ami a mindent elnyelő hátizsákba került.

A ruhákat bepakoltuk a bőröndbe, és még próbáltunk mellé tenni a súlyosabb dolgokat, mint pl. könyv, jegyzetek, de a bőrönd úgy döntött, hogy ellenáll, vagyis nem tudtuk becsukni, így kénytelenek voltunk néhány dolgot kivenni. Ezután kezdődött a masszírozás része, amikor is hol én, hol Csilla feküdt a bőröndön, és a másik fél próbálta a cipzárját összehúzni.

Persze emellett kénytelenek voltunk bizonyos dolgokat kiselejtezni, amiket direkt úgy vittünk magunkkal, hogy az út végén a szemetesben végzi. Csilla 2 db szandáltól vált meg, ágyneműtől, én egy félcipőtől és egy ruhától.

A konyhában halmoztuk fel a kidobandókat. Egy idő után úgy nézett ki a konyha, mintha 1 hónapja semmit nem dobtunk volna ki.

Pietro barátunk, a lakás tulajdonosa 8-9 között ígérte magát, és végül befutott 3/4 9-re, ami olaszok esetében egész korrekt.

Hosszú számításokat végzett (a jegyzetek alapján Olaszországban van éjszakai, nappali és hétvégi áram), majd ezután még hosszabban egyeztetett a mamával, aki folyamatosan üvöltözött a telefonban, és a fiát szapulta. De aztán sikerült, és kiszámításra került a rezsi, amit a a lakbéren felül kellett fizetnünk. Kb. annyi lett, amennyire számítottunk.

És hát eljött az utolsó éjszaka, amikor persze furcsa lett volna otthon maradni. Nyakunkba vettük a várost, és két barátnénkkal belevetettük magunkat a forgatagba. Először is söröztünk, ami Olaszországban nem vált szokásunkká, de a nagy melegre való tekintettel fontos programpont volt.

Ezután következett a pizza, ami viszont elengedhetetlen része volt az estének, és persze a tánc. (ballare) A Papero nevű helyen kezdtünk, aztán Peppy's bár következett, majd újra a Papero. http://www.paperobeach.it/

Fél 4-ig pörögtünk, mert hát nagyon nehéz volt otthagyni a Dolce Vitát. Fél 4-kor azonban zárult Miki mókatára, és mi is hazamentünk. 5:15-re jött volna értünk Pietro barátunk, hogy átadjuk neki a kulcsokat, illetve teljesen önzetlenül felajánlotta nekünk, hogy elvisz az állomásra, ugyanis a vonatunk Rómába 5:50-kor indult.

Még egy kis pakolás, szemét lehordás következett, majd várakozás Pietrora. 5:25-kor már kicsit feszültek voltunk, és rátelefonáltunk. A telefonja persze ki volt kapcsolva, így úgy döntöttünk, hogy elindulunk gyalog az állomásra, mert még gyalog is volt arra esélyünk, hogy elérjük a vonatot. Útközben Pietro szerncsére bejelentkezett, és végül felvett minket. Kiderült, hogy az ébresztőórája nem szólalt meg, és a telefonhívás ébresztette.

Róma felé újra előadtuk a bólogatós kutya esetét (szerencsére nyitott száj nélkül), és lassan, de biztosan távolodtunk Reggiótól. Rómában 34 fok fogadott, ami Reggióban már megszokott volt, de Rómában állt a levegő, Reggióban pedig mindig fújt, így ott nem volt olyan elviselhetetlen, mint a fővárosban.

Giordano Bruno, akit nézetei miatt élve égettek el

A bőröndöket beadtuk a Termini állomáson, és nyakunkba vettük a várost. Annyira fullasztó volt a levegő, hogy úgy éreztem, mintha a sivatagban járnék.

Pantheon: az összes isten számára épített templom

A legfontosabb célunk az volt, hogy eljussunk a Pantheon közelében található fagyizóba, és megkóstoljuk a hely specialitását, a sacher torta fagyit. A tervet teljesítettük, bár nagyon nehéz volt több mint 150 fajta fagyi közül választani.

Természetesen nekem a fagyim két lépés után a járdán landolt, de úgy éreztem, hogy az utolsó olasz fagyimat nem hagyhatom veszni, ezért ügyesen felnyaláboltam a földről. :)

A rövid séta után vissza a Termini állomásra, aztán transzfer busszal a reptérre, ahol még várt ránk némi izgalom, ugyanis a nagy bőrönd a megengedett 32 kiló helyett 34 kilós volt, a kis bőrönd pedig a 10 helyett 14 kilós. Jött a szokásos trükközés. Pulóverek felvétele, zsebek kitömése, hátizsák átpakolása.

Az eredmény 32 kilós bőrönd, a kicsi 2 kilóval kevesebb lett, de Csilla kiszaszerolta, hogy azt nem mérik, így azt már nem gyötörtük tovább. Viszonylag simán ment a becsekkolás, várakozás, majd a repülőúton már annyira fáradtak voltunk, hogy a gép ellenőrzését kivételesen átengedtem a pilótának, és öntudatlanul aludtunk egész úton.

Hazaérve a megrendelt taxi persze nem volt sehol, telefonálgatás, hajtépés, nővérem zaklatása, és végül egy taxi, ami hazavitt minket.

Azóta pedig mesélés, képek válogatása, emlékezés és hát munka!