2013. július 23., kedd
24. nap
A hétre befejezem a blogírást, mert még próbálom kiélvezni a hátralévő napokat. A hétvégén majd még jelentkezem, hogy hogy sikerült hazaérnünk.
2013. július 22., hétfő
23. nap
Tropea te csodás! Újra lehetőségünk volt megcsodálni a
gyönyörű Tirrén-tengert Tropea partjainál. Egyszerűen fantasztikus, és
megunhatatlan!
Előre elnézést kérek a kardhal rajongóktól, de be kell vallanom,
hogy ma megkóstoltuk mi is a kardhalat, mert hát enélkül az olasz nyaralás nem
lett volna teljes. 10 körül Tropeán voltunk, ugyanis hétvégén, vasárnap megy
Reggióból egyetlen olyan vonat, az is 8:15-kor, amelyikkel átszállás nélkül
érhető el Tropea. Szóval megérkeztünk. Fruzsinak és Áginak, a két magyar
barátnőnknek megmutattuk, amit mi már Tropeán felfedeztünk. A piccolá
universitá-t, ahol szintén olasz tanfolyamokat tartanak külföldieknek (talán
jövőre :)), a gyönyörű dómot és a fürdőruhás boltot, ahol 10 euróért lehet
olyan fürdőruhákat kapni, ami most itt divat. Egy órát töltöttünk a különböző
fürdőruhák válogatásával, de csak Csilla talált olyat, ami minden kritériumának
megfelelt. Beata Csilla! Ezek után csak Csilla lesz trendi négyünk közül az
olasz tengerparton:(
Miután kinézegettük magunkat, jöhetett az ebéd. Tropeán
vagy 12 és 3 óra között vagy 6-tól lehet enni az éttermekben, mert különben be
vannak zárva. Végül azért döntöttünk az ebéd mellett, mert a város jóval
magasabban fekszik, mint a tengerpart, és azt tudtuk, hogyha egyszer lemegyünk,
a tűző délutáni napon nem lesz kedvünk visszagyalogolni.
Dòm |
Dòm |
Az ebéd tehát pesce spada volt különböző köretekkel
(contorno). Csilla grillezett tropeai hagymát kért, Ági paradicsomsalátát,
miután egy kagylós tésztát is megevett, én pedig grillezett padlizsánt ettem.
Fruzsi pedig csak tésztát. Természetesen rendeltünk asztali bort is (il vino da
tavola), és mivel halat ettünk, ezért fehéret. Az olaszok szerencsére tudják,
hogy a fehér bort jól le kell hűteni, különösen ilyen forró nyári napon, hogy
amíg elszopogatjuk, addig se melegedjen meg. (A magyar pincéreket is érdemes
lenne erre megtanítani, akik különösen a rose borokkal hibáznak, és a vörös
boros hűtőben tartják a roset, ahelyett, hogy a fehér borosban tartanák.)
Az ebéd után pedig jöhetett a megérdemelt napozás és
fürdőzés. Egyszerűen hibátlan!
Hazafelé a vonatra nem vettünk jegyet, mert Tropeán nem
működött az automata. Szerencsére itt ez nem gond, mert ilyen esetben bármikor
lehet jegyet venni a vonaton. Annak rendje és módja szerint jött a kalauz, de
először otthagyott minket, amikor közöltük vele, hogy mi Reggióig megyünk, ami
a utolsó állomása a vonatnak. Amikor legközelebb jött, akkor pedig azért
hagyott ott, mert nem volt elég papírja, így nem tudott 4 db jegyet
kinyomtatni. Harmadszorra, amikor újra visszatért hozzánk, akkor megegyeztünk,
hogy nekünk az is megfelel, ha egy darab jegyet ad, de végül már annyira
megkedvelt minket, hogy 4,70 helyett 3,40-ért adta a jegyet. Összedobtuk az összes
aprónkat, és Csilla átnyújtotta a rengeteg aprót. A kalauz gondosan
"megolvasta" az összeget, és elégedetten nyugtázta, hogy pontosan
annyit adtunk, amennyit kért, Csilla hozzátette, hogy siamo puntuale (azt
szerette volna mondani, hogy hát pontosak vagyunk, vagyis annyit adtunk,
amennyit kellett), mire a kalauz kiajvította, hogy noi (vagyis a Trenitalia)
siamo puntuale, voi (vagyis ti) siete precise. Hát azon, hgy a Trenitalia
pontos, mindenki jót derűlt, a kalauzt is beleértve. (legalább van önkritikája!)
22. nap
Nincs igazán miről beszámolnom, mert délelőtt alvás, bár
ez igen nehéz az olaszok között, ahol a hangerő foka nem a mi
idegrendszerünkhöz van tervezve. Egész délelőtt egy gyerek kiabálást
hallgattunk, amibe néha belevegyült a nagymama rikácsolása. Ezt követően egy
férfi haragudott a világra, és ennek fennhangon hangot is adott, majd mintha
egy kalapáccsal apró darabokra zúzta volna a lakását, de ez persze nem biztos.
:)
Így délután is muszáj volt sziesztáznunk. Nem egy
hülyeség ez a délutáni alvás, majd kicsit korzóztunk a városban, aztán pedig
hazajöttünk. Holnap Tropea van betervezve, remélem, hogy csúcsszuper lesz!
Tropea amellett, hogy Calabria legszebb és legnépszerűbb
tengerpartja, arról is híres, hogy üzleteiben a calabriai mezőgazdaság
nevezetességeinek számító biotermékeket (gyümölcs, zöldség, méz, lekvár,
olívaolaj stb.) kínálnak. Csilla még a múltkor be is szerzett egy kis
narancsvirág mézet, ami nagyon finom, mert az Etnánál már volt lehetőségünk
megkóstolni.
21. nap
Iskola után ismét Scilla, bár ez rajtunk egyáltalán nem
látszik, hogy már ennyiszer voltunk a tengerparton. Szerintem az olaszok minden
alkalommal, amikor megjelenünk a parton azt gondolják, hogy ezek a lányok
biztosan most érkeztek, és majd milyen szép barnák lesznek. Ez a mi esetünkben
sajnos nincs így, a barnaság messze elkerül minket! :)
Scillahoz kapcsolódóan még meg kell említenem két
szörnyet, amikről az útikönyv is megemlékezik: ők Szkülla és Kharübdisz. E
mitikus teremtmények rettentően nehéz választás elé állították a közelükbe
merészkedőket. Szkülla egy sziklaüregben él, Kharübdisz pedig egy örvényt keltő
tengeri szörny volt. Egy mindössze nyíllövésnyi tengerszoros két oldalán
tanyáztak, így ha a hajósok el akarták kerülni az egyiket, kénytelenek voltak
közelebb hajózni a másikhoz. Tehát a tengerészeknek - köztük Homérosz
Ödüsszeiája hőseinek is - dönteniük kellett, melyikkel szeretnének inkább
szembenézni. A két szörnyet hagyományosan a Szicília szigete és a calabriai
part közötti Messinai-szoros környékére helyezik, ahol ma is áll Scilla
városka, bár a tudósok egy része szerint a mítosz az északnyugat-görögországi
Szkilla-fok körül alakulhatott ki.
Hazafelé a vonaton hosszas lamentálás folyt arról
közöttünk, hogy menjünk-e bulizni vagy sem. Volt is kedvünk, meg nem is. A
benfentesek szerint a péntek a legnagyobb buli nap, mások szerint a szombat,
míg megint mások szerint a vasárnap. Végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk, és
két kedves barátnénk, Ági és Fruzsi is csatlakozik hozzánk. Találkozó fél
11-kor volt, mert itt a buli 12 előtt nem kezdődik. Előtte elmentünk pizzázni
is, hogy nehogy a nagy várakozásban elaludjunk. 12-kor elindul a nép, és
hömpölyög a különböző buli helyek között. Mi sem tettünk másként. Az Árriba
nevű helyről, ahol kedden és csütörtökön Salsa parti van, most élő rock zene
szólt. A Peppy's bar, ami hétköznap teljesen ingyenesen, pénteken fizetős.
Meghívóval 8 euró a belépő, meghívó nélkül 15. Végül mi is kaptunk meghívókat,
de inkább egy másik hely mellett döntöttünk.
Eleinte nehezen indult a buli, de végül belejöttünk, és
fél 4-ig roptuk.
2013. július 19., péntek
20. nap
Pentedattilo, tàvolban az ùj települès |
Még egy kis kiegészítés a tegnapi naphoz. Azt a
területet, ahol tegnap jártunk, úgy hívják, hogy Magna Grecia.
Magna Grecia: A görögök i.e. VIII. és a VII. században
elkezdtek Olaszország déli része és Szicília felé
terjeszkeni, mert a településeik a túlnépesedés
következtében zsúfolttá váltak. A rómaiak
ezeket a területeket Magna Grecia-nak (nagy Görögorszag) nevezték el, mert
ezeken a településeken olyan nagyszámú görög
lakosság élt. A görögök magukkal hozták a fejlett kultúrájukat
is, melynek nyomai ma is felfedezhetők
Olaszország számos részén, igy Bován és
Pentedattilon is. A görögök italioti-nak nevezték azokat a görögöket,
akik Olaszországban telepedtek le.
Az ezen a vidéken beszélt nyelvjárás, a Grecanico
állítólag közelebb áll Homérosz és Platón nyelvéhez, mint a modern göröghöz. A
dialektus érthetetlen a calabriaiak zömének, nem beszélve a többi olaszról.
Amit én sem tudtam, hogy a malária évszázadokon át
pusztított Itália déli, középső és északkeleti területeinek zömében. A betegség
neve is olasz eredetű (mal aria, vagyis rossz levegő), és az Egészségügyi
Világszervezet (WHO) csak 1970-ben, a háborút követő erőteljes megelőzési
program után nyilvánította Olaszországot maláriamentes övezetnek.
A betegség különösen gyakran ütötte fel a fejét
Szicíliában, Szardínián és Calabria tengerparti síkságain. Utóbbi helyen ez
magyarázza a gyakran elhagyatott partszakaszokat, valamint a hegytetőre, a
maláriás övezettől távol épült városok nagy számát. A WHO 2001-es jelentése
szerint ezeken a területeken ma is jelen vannak a betegség kialakulásához
szükséges feltételek. Bár a betegség egyelőre nem jelent meg újra, a maláriával
fertőzött országokból érkező egyre nagyobb számú bevándorló, valamint a változó
környezeti tényezők hatására újra felütheti a fejét Olaszországban a kór.
(Jaj!)
Remélem, hogy maláriával fertőzött szúnyoggal nem
találkoztam, de az biztos, hogy az itteni szúnyogok agresszívabbak, mint az
otthoniak. Tigris szúnyognak hívják őket, mert a lábuk fekete-fehér csíkos. A
csípésük is sokkal lassabban múlik el. Sokáig azt gondoltam, hogy itt nincs
is szúnyog, mert nem láttuk vagy halottunk egyet sem, de aztán néhány nap múlva megjelentek a csípéseik. Azért egynek sikerült elkapnom a grabancát, bármennyire is
ravaszak!
Forrás: National Geographic Útikönyv
2013. július 18., csütörtök
19. nap
Pentedattilo |
Most éjjel fél 2 van. Most értünk haza az Enzo féle kirándulásról, ami a leírás szerint 3 óra időtartamú kellett volna hogy legyen.:) A kirándulás közvetlenül a suli után indult, de egy véletlen folytán derült ki, hogy nem az iskola elől indul, hanem a Piazza di Garibaldiról. 15:15-kor màr mindenki a buszon volt, de Enzo persze sehol. Valamikor fél és háromnegyed 4 között futott be.
Az első állomás Pentedattilo volt. A hely neve görög
eredetű, és azt jelenti, hogy öt ujj, ugyanis a hegy egy emberi kézhez
hasonlít, amin tudvalévő, hogy legalàbbis jó esetben, öt ujj van. Pentedattilon és Bován is
a lakosság görög eredetű, mert a félszigetre érkező görögök a hegyekbe
telepedtek le, hiszen itt lehetőségük volt megvédeni magukat, míg a tengerpart
közelében sokkal jobban ki lettek volna szolgáltatva mindenféle ellenségnek.
Pentedattilo teljesen elhagyatott hely, mivel, ahogy már korábban írtam, a falu
úgy ítélte meg, hogy a házak veszélybe kerültek a talajerózió következtében,
ezért egyik napról a másikra elhagyták a települést.
Kisbaba, aki mèg Pentedattilon született |
Règi lakosok |
Pentedattilo egy kicsi kis település, azonban templommal
ők is rendelkeztek. A templomot Szt. Péternek és Szt. Pálnak ajánlották. A
templomot görög hagyományok szerint négy oszlopnak kellene díszítenie, azonban
az itt található kövekből ezt nehéz lett volna kifaragni, így az oszlopokat
csak jelképesen jelenítették meg. Azt is megtudtuk, hogy a timpanonban
általában megjelenítik annak a személynek az arcképét, akinek a templomot
ajánlják, azonban ennél a templomnál ez is hiányzik.
Pentedattilo arról is nevezetes, hogy a legenda szerint
(már megint egy legenda!) élt itt egy család, az Albertik, akik nemesi
származásúak voltak. Sajnos szörnyű tragédia vetett véget a családnak, ugyanis
a család egyik gyermeke, Antonella, szerelembe esett a Nápolyban partraszálló
spanyolok egyikével. Azonban nem lehettek egymáséi, mert Antonellát már
odaígérték egy másik család fiának. Antonella, bár a szíve a spanyol ifjúhoz
húzta, igent mondott a jövendőbelijének. Azonban az esküvőt megelőző éjszakán a
féltékeny ifjú behatolt a család kastélyába, és kiirtotta az egész családot.
(Nem egy szép történet.)
Estike (la bella di notte) |
Pentedattilon mindenféle csodás gyümölcs terem: füge,
kaktusz gyümölcs, amit itt fichi d'India-nak hívnak, vagyis indiai fügének,
mandula, szőlő stb, de minden éretlen volt, így kénytelenek voltunk lógó orral
távozni. Azonban azt még megtudtuk, hogy az estikét itt bella di notte-nak,
vagyis az éjszaka szépének hívják. Hát nem bájos!
Mandula |
Füge |
Ezután Bova felé vettük az irányt, ami szintén egy görög
eredetű település, fent a hegyekben. Calabriát körülölelő hegyeket
Aspromonténak nevezik, ami annyit jelent, hogy keserű hegy, utalva ezzel a hegy
gyér növényzetére.
Bova csodálatos hegyi kisfalu, ahol már 7 óra óta várták
a megérkezésünket. Mint utóbb kiderült, Bova azért is csodálatos, mert
találtunk egy hatalmas fügefát, tele fügével. A füge folyamatosan érik, ezért
reméltük, hogy lesz rajta néhány érett példány is. És igen! Csapatmunka
keretében, ugyanis én szedtem, Csilla rakta, és Fruzsina, aki tanítónő
Budapesten, szolgáltatta a szatyrot. Egy szatyornyi fügét szedtünk. Mennyei!
Egyszerűen imádom Olaszországot!
8-ig a kis faluban kóboroltunk, majd 8 órától egyre
türelmetlenebbül vártuk a vacsorát, ami csak nem akart elkezdődni. Enzo a
buszban elmondta, hogy lehetőség van a helyieknél vacsorázni, ahol mindenféle
helyi specialitást kóstolhatunk meg, azonban a csoport egyik részéhez, akik egy
másik buszban ültek, szerintem ez az információ nem jutott el.
Az egyik buszban oroszok, a másikban különféle nemzetiségűek ültek. Az oroszok nem tudtak a vacsorázási lehetőségről, és arról sem, hogy az egyik busz 8 felé visszaindul azokkal, akik nem szeretnének vacsorázni. Ennek következtében az egyik busz valóban visszaindult, de jóval több személy maradt, mint amennyit a másik busz be tudott volna fogadni. Fél 10-kor mi még erről mit sem tudtunk, csak vártuk türelmetlenül a vacsorát, ami aztán nehezen, de megérkezett. Sok mindent ettünk, eccola. A listát olaszul mellékelem, de szerintem ki lehet találni, hogy mi mit jelent:
Bova |
Az egyik buszban oroszok, a másikban különféle nemzetiségűek ültek. Az oroszok nem tudtak a vacsorázási lehetőségről, és arról sem, hogy az egyik busz 8 felé visszaindul azokkal, akik nem szeretnének vacsorázni. Ennek következtében az egyik busz valóban visszaindult, de jóval több személy maradt, mint amennyit a másik busz be tudott volna fogadni. Fél 10-kor mi még erről mit sem tudtunk, csak vártuk türelmetlenül a vacsorát, ami aztán nehezen, de megérkezett. Sok mindent ettünk, eccola. A listát olaszul mellékelem, de szerintem ki lehet találni, hogy mi mit jelent:
·
Salumi vari (különböző szalámik)
·
Formaggi vari (különböző sajtok)
·
Prodotti sott'olio d'oliva (olajban eltett termékek)
·
Ricotta fresca (friss ricotta
·
Frittata di patane (sültkrumpli)
·
Frittata di zucchine (sült cukkini)
·
Fritatta di cipolla (sült hagyma)
·
Bruschette miste (különféle bruschetták)
·
Fritelle miste
·
Parmigiana di melanzane (rakott padlizsán)
·
Parmigiana di zucchine (rakott cukkini)
·
Polpette di melanzane (grillezett padlizsán)
·
Polpette di carne (sült hús)
·
Lestopitta (édesség)
Ezután következett a tánc, vagyis a tarantella. Az egyik kollégám azt írta, hogy érezzük jól magunkat, azt hiszem, hogy ennek a
kívánalomnak igyekeztünk eleget tenni (a képek szerintem ezt mutatják!).
Visszafelé Enzo megnyugtatott minket, hogy a nagy buszba
(pullman) ugyan nem férünk be, de egy kisebbe biztosan. A parkolóban két
kisbuszt találtunk, az egyik már tele volt, a másik még üres. Az üresben
gyorsan helyet foglaltunk, azonban a sofőr jelezte, hogy ránk nem emlékszik, és megkérdezte, hogy biztosan a csoporttal
vagyunk-e. Mi a legnagyobb lelkinyugalommal válaszoltunk, hogy igen, de persze
kiderült, hogy nem jó buszban ülünk. Végül már csak a nagy buszban volt némi esély, hogy helyet találjunk, de aztán minden
megoldódott. A kedves oroszok szorítottak nekünk helyet, és így minden gond
nélkül lejutottunk a hegyről.
Enzo |
2013. július 16., kedd
18. nap
reggiòi utcakèp |
Ma suli után a változatosság kedvéért nem Scilla irányába
indultunk neki, hanem pont ellenkezőleg, a Jón tenger felé. Sajnos egy óráról
el is kellett lógni (micsoda szörnyűség!), mert a vonat 13:05-kor indult, a
következő pedig csak 15:05-kor. Reggióban két állomás van, az egyik a Központi
Pályaudvar, ami nekünk gyalog meglehetősen messze van, és a másik a Lidonál,
ami hozzánk, illetve az iskolához sokkal közelebb van, mindössze egyetlen
veszély leselkedi ránk az úton, hogy a híres Cesare előtt kell elmennünk, és
így félő, hogy beugrunk egy fagyira. Cesarénál nekem a jelenlegi kedvencem a
bacio és a ricotta pisztáciával. Ennél finomabbat el se tudok képzelni!
12:30-kor véget ért a második óránk, így kellemes
tempóban kiértünk a lidoi állomáshoz. Leellenőriztük, a vonat nem késett, és
13:10-kor várható volt az érkezése. (A központi pályaudvari menetrend van meg
nekünk, ami azt jelenti, hogy a Lidohoz 5 perccel később ér a vonat.) Minden a
legnagyobb rendben volt, a vonat 10-kor megérkezett, de nem abba az irányba
tartott, amerre mi szerettünk volna indulni. Aztán persze leesett, hogy a Jón
tenger felé tartó vonatok a Lidónál nem állnak meg, hanem a Központi
Pályaudvarról indulnak, és az ellenkező irányba tartanak. Nem volt mit tenni,
mehettünk a 15 órás vonattal.
Hogy kihasználjuk az időt, beugrottunk a postára feladni
a képeslapokat. A központi postán csodák csodája nem tartanak sziesztát, ezért
szerencsénkre nyitva volt. (A boltok 13 és 13:30 között zárnak, és 16.30-kor
nyitnak legközelebb, de 20:30-ig nyitva vannak.) Röpke 45 perc alatt sikerült 4
képeslapot feladnunk, aminek két oka lehetett. Egy, kettőnél több fogást evett
az illető ebédre, így nem volt elég hatékony a munkavégzése, kettő, utált
minket ügyfeleket, hogy nem mehetett sziesztázni, és félig kómában végezte a
munkáját.:)
A Jón tenger felé borzalmasan lepattant vonat ment, és a
táj is igencsak lehangoló volt. Mi Marina di San Lorenzo-ig mentünk. A
tengerpart a scillai, illetve a tropeai strandhoz képest elhagyatottabb volt, és
a kavicsos és homokos rész váltogatta egymást. Megállapítottuk, hogy ez nem
nyerte el annyira a tetszésünket, így legközelebb csakis Scilla vagy Tropea
jöhet szóba.
Jòn tenger |
Visszafelé újabb izgalmat okozott az olasz Trenitalia,
ugyanis a vonat 19:15-re volt kiírva, de 15-kor se híre, se hamva nem volt.
30-kor átrobogott egy vonat az állomáson, amiről mindenki azt hitte, hogy
Reggio felé tart, ezért nagyon meglepődtünk, hogy nem állt meg. A menetrend szerint
másik vonat aznap már nem jött, így megvolt a veszélye annak, hogy ott
ragadunk. Persze egy darabig bíztunk abban, hogy a mi vonatunk, a 15-ös még
feltűnik valamikor, csak kicsit késik. Nem kellett csalódnunk, 25 perc késéssel
a vonat befutott. A legrosszabb az volt, hogy ezek az állomások személyzet
nélkül működnek, így nincs lehetőség senkitől sem kérdezni. Scillán be szokták
mondani, hogy a vonat hány percet késik, de itt, Marina di San Lorenzo-nál még ez sem volt.
Vàrakozò olasz fiatalok |
És hogy a mai nap se maradjon legenda nélkül, íme itt egy
újabb, ha már a kardhal legendát teljesen kiveséztük.
Az olaszországi
Messina-szorosban a hajósok érdekes jelenséget figyeltek meg. Néhány esetben
feltűnt előttük a szárazföld, pedig ők azt gondolták, hogy jóval messzebb
vannak tőle, illetve bizonyos esetekben épületek, tárgyak jelentek meg, aminek az
okát sokáig nem tudták. Ennek a jelenségnek köszönhetően sok hajós lelte
halálát ezen a részen, ezért a jelenséget kapcsolatba hozták az Artúr
mondakörben szereplő Morgan le Fayjel, Artúr kiràly nővérével,
aki tündér és boszorkány volt egy személyben,
és innen is jön a neve, Fata Morgana. (Ezek a gonosz személyek mindig nők.
Miért van ez?)
Utca tàbla |
Persze, mint minden
legendának, ennek is megtalálták a kulcsát, ugyanis ez a jelenség nálunk is
megfigyelhető a jó öreg Hortobágyon, ami nem más, mint a délibáb. A többszörös
légköri tükröződés hatására a tárgyak képe, méretei a valósághoz képest eltorzulnak,
változnak. A kialakuló légrétegek bizonytalan egyensúlyi helyzete
miatt a kialakuló képek alakja és mérete állandó változásban van, ami
meseszerűvé teszi a természeti jelenséget. (Tehát mindössze erről van szó.)
17. nap
Scilla |
öreg halàsz ès a hàlò |
Ma che
sopresa (meglepetés), ma is Scilla volt az úticél. Azonban ma nem strandolni
mentünk, hanem kicsit művelődni: megnézni a várost, andalogni a kedves utcákon,
és megnézni felülnézetből is a tengerpartot. A vonat időben érkezett, már ez is
kellemes csalódást okozott. A város tényleg nagyon aranyos a girbe-gurba
utcáival és az olykor kevésbé jól karbantartott házaival. És persze itt is
minden a kardhalról (pesce spada) szól. A kerítésen pesce spada, a kapu felett pesce
spada, és persze egy étterem falán is régi képek a kardhal halászatáról.
A
kikötőben végre sikerült megpillantanunk egy pesce spada halászhajót. Persze
közelről is szemügyre vettük, és jó pár képet ellőttünk rá, ha már az utunkba
került.
Miközben fényképeztünk, két öregúr, akik a hajónál diskuráltak,
felfigyeltek a fokozott érdeklődésünkre, amit a halászhajó kiváltott belőlünk,
ezért megkérdezték, hogy lenne-e kedvünk felszállni a hajóra, és közelebbről is
szemügyre venni. Belevaló magyar csajok vagyunk, de először tanakodtunk, hogy
be merjük-e vállalni. Nem is a két öregúr miatt, hiszen őket egy kézzel le
tudom nyomni, (bár ki tudja?) hanem azért, mert látszott, hogy a hajóra nem
olyan egyszerű felszállni. De aztán győzött a kíváncsiság, és nekiindultunk.
Lesàllàs |
Először bemásztunk egy csónakba, amit a hajóhoz húztak, majd onnan a hajóra. A
hajón Tito, aki a kalauzunk volt, megmutatta a szigonyt, amit a nagyobb
halakhoz használnak, és azt is, amelyet a kisebbekhez. (Gyenge idegzetűeknek
nem ajánlom!
Szigony |
A nagyobb szigony Csilla pinterest oldalán lesz majd látható,
mivel én azalatt, amíg ezeket mutogatta, halált megvető bátorsággal kisétáltam a pallón, ami a tenger felé nyúlik.
Nem egyszerű ezen egyensúlyozni még így
sem, hogy állt a hajó!) Aznap egy darab 30 kilós halat fogtak, ami a kisebbek
közé tartozik. Bennem felötlött, hogy ha csak egy halat fogtak, az vajon a fiú
vagy a lány hal volt? (Ettől a definíciótól, hogy lány vagy fiú hal, egy
biológus biztosan fogná a fejét!) A legenda valóságtartalmáról nem kérdeztük
őket, de majd legközelebb. Felajánlották, hogy ha akarunk, akkor valamelyik nap
kimehetünk a halászokkal kardhal vadászatra. Nagyon vonzó a lehetőség, de
persze az öregurak csak a halászok barátai, nem ők maguk a halászok, így nem
biztos, hogy a halászok is beleegyeznek a fuvarba. Minden nap fél 8-kor futnak
ki, de persze attól is függ, hogy milyen az idő. Felírtuk Tito telefonszámát,
hogyha mennénk velük, akkor előtte telefonáljunk, nehogy potyára menjünk.
(Remélem, hogy nem minket akarnak csalinak használni a halászathoz :).
2013. július 15., hétfő
16. nap
Tropea |
Tropea.
7.40-kor kelés, futás, hogy elérjük a 8:20-as vonatot. 10 órakor már meg is
érkeztünk. A város aranyos, de amiről igazán híres, az a tengerpartja. A város
magasan helyezkedik el, míg a tengerparthoz több lépcsőn jutunk le. Föntről a
tengerre lenyűgöző a kilátás! Olyan, mintha az emberek egy hatalmas, gyönyörű
akváriumban fürödnének. A víz kristálytiszta, és lelátni a fenekére.
tengerpart (spiaggia) |
Tropea
emellet híres még a hagymájáról (cipolla), ami tulajdonképpen úgy néz ki, mint
a mi lilahagymánk (az is lehet, hogy tőlünk hozzák :)), illetve a tartufo
édességéről is, amiről Csilla először azt hitte, hogy szarvasgomás fagyi. Nekem
ez kicsit bizarul hangzott, de ha ez a helyi specialitás, akkor ezt kell
megkóstolni. Amikor végül megláttuk az édességet, akkor Csilla megvilágosodott,
és rájött, hogy a tartufo azt is jelenti, hogy trüffel, és inkább ez lesz a
megoldás. (Én nem gondolkoztam, mindkét megoldást elhittem. :)) Természetesen
mindkét nevezetes árut, vagyis a hagymát és az édességet is szörnyen drágán
adják. A hagymának kilója 1,5 euró, azaz 450 forint, az édesség, ami
tulajdonképpen nem más, mint fagyi, 5 euró, 1500 forint. (Kész rablás!) Persze
a tartufoból is létezik több fajta. A hagyományos tartufoban, ami gömb alakú,
legbelül csokikrém van, majd vanília fagyi és csoki fagyi követi, és vègül kakaóba van forgatva. Létezik belőle limoncellos, epres, őszibarackos változat is,
illetve olyan is, ami mandula vagy mogyoró darabokkal van megszórva. Mi kétfélét
próbáltunk ki, a hagyományosat, és egy olyat is, ami csokiba és mindenféle magokba
van forgatva.
Classico |
2013. július 14., vasárnap
15. nap
Reggel
4:40-kor csörgött az óra. Első pillanatban azt sem tudtam, hogy mi történik,
milyen nap van, mit kell csinálnom, mivel épp a legmélyebb álmomból riasztott
az óra. Aztán rájöttem, hogy nincs idő a lustálkodásra, 5 órakor már a bejárati
ajtón kell kilépni, mert indul az arab szicíliai túra. Az útvonal megint Villa
San Giovanni-Messina-Palermó-Monreale-Céfalu volt. Monreale kivételével már
Palermóban és Céfaluban is jártam korábban, de úgy gondoltam, hogy némi
ismétlés soha nem árt. Első alkalommal Palermótól nem voltam elájulva, mert
nagyon koszosnak és szemetesnek találtam, de ez alkalommal nagyon kellemes
csalódást okozott. Palermo most a szebbik arcát mutatta, vagy az is lehet, hogy
most ez alkalommal szebb részeire jutottam el a városnak.
Híres szicíliai èdessègek |
Palermó:
Néhány tudnivaló Palermóról a teljesség igénye nélkül. Palermó mindig is
kiemelt jelentőségű város volt, hiszen remek adottságokkal rendelkezik, közel a
tenger, ami kedvez a kereskedelemnek. A VIII. században a város a főníciaiak
kezén volt, akik Panormosnak nevezték el, ami azt jelenti, hogy kikötő. A
főníciaiak az afrikaiakkal folytattak
csrekereskedelmet. Majd a punok kezére került a város, azonban a pun háború
után a rómaiak kaparintották meg, akik Siracusát tették meg a sziget
fővárosává, mert Palermó a punok oldalán harcolt a háborúban. Az arabok idején
Palermó ismét visszanyerte jelentőségét. Az arabok Ciznek nevezték a várost,
ami virágot (fiore) jelent. Az arabok idején a város jelentős fejlődésnek
indult, és közel 300 mecsetet emeltek a
városban, melyből mára csak mindössze néhány maradt meg. A normannok 1072-ben
érkeztek a szigetre, és nekik köszönhetően megjelent az északi gótika az
építészetben. A normannok hagyták érvényesülni mind a három kultúrát, vagyis a
bizáncit, az arabot és a normannt, amit mi sem bizonyít jobban, hogy Jézus arcát a
szigeten a következőképpen ábrázolták: a száját és az orrát a görögök, a
szakállát és a bajuszát az arabok, míg a szőke haját a normannok után kapta.
II.
Frigyes annyira kedvelte a várost, hogy az egész udvarát Palermóba költöztette.
Az ő uralkodása alatt született meg a szicíliai költészet. A anjoukat az
aragóniaiak követték, akik viszont Nápolyt tették meg a térség központjává. A
XVI. században Palermo azonban újra visszanyerte vezető szerepét.
Palermóban
az első állomásunk a szicíliai Parlament volt, mely Európa legrégebbi
parlamentjének számít. A parlament épülete korábban a királyi palota volt. A
normannok idején hozzáépítettek egy királyi kápolnát is (capella palatina), mely
a királyi család tagjainak szolgált kápolnául. A Parlamentben lehetőségünk volt
bemenni az ülésterembe is, ahol a képviselők üléseznek. (Kíváncsi lennék, hogy
hány maffiózó lehet a képviselők között. Vagy az is lehet, hogy azt könnyebb
lenne összeszámolni, hogy hány nem az.)
Parlament |
Parlament |
Ezután
következett a San Giovanni degli Eremiti templom, majd a Katedrális, ami
lenyűgöző, és ahol megnéztük azt a Jézus ábrázolást, ami a bizánci, norman és
görög jegyeket ötvözi.
Katedràlis |
Majd a
Teatro Massimo. Az operaház amellett, hogy a harmadik legnagyobb színpaddal
rendelkezik a párizsi és a bécsi Operaház után, arról is nevezetes, hogy
az épületében forgatták a Keresztapa
néhány jelenetét. A Operaházban a legjobb helyekre átlagban 100 és 120 euró
között kapható jegy. Természetesen van egy főhápoly is, ami a város előljáróinak
van fenntartva, de azért az átlagpolgárnak is lehetősége van a páholyt
kibérelni, ha vállalja, hogy kifizeti a 20 helyet, ugyanis ennyien tudnak
leülni a páholyban. (Szóval 20X100 euróért bárki élvezheti a főpáholyból az
előadást. Persze az élelmesebbek megszervezhetik baráti körben, ismerősöknek
is, és beszedhetik a helyekért járó összeget. Így már nem hangzik anyira
rosszul!) Azt is elmondták, hogy az Operaháznak remek az akusztikája, amit
egyrész a köralaknak köszönhet, másrészt annak, hogy a páholyokat nagyon drága,
Dél-Amerikából származó fából készítették. (Lehet, hogy mahagóni? Az onnan
származik? Nem tudom, de mindenesetre drága!) Az épületnek van egy olyan terme
is, amit korábban csak a férfiak használhattak a két felvonás közötti szünetben
dohányzásra, illetve magánbeszélgetésekre. A teremnek szintén nagyon jó az
akusztikája, ami lehetővé teszi, hogy mindenki csak a mellette lévőt hallja a
szünetben, amikor mindenki egyszerre beszél, és nagy a hangzavar. A terem
további sajátossága, hogy úgy van kialakítva, hogy aki viszont középre áll, azt
mindenki remekül hallja mikorofon nélkül is. (Kipróbáltuk, valóban így van.:))
Teatro Massimo |
A
következő állomás a katakombák voltak, ami Palermótól néhány kilométerre
található. A katakombákban 8000 test található, ugyanis 1591 és 1881 között a
gazdag emberek között az volt a szokás, hogy a halottaikat nem eltemették,
hanem kiszárították. (Jaj!) 8 hónapon keresztül aszalták őket a napon, miközben
mindenféle olajokkal és füvekkel kezelték a holttesteket, majd ezt követően a
nyakuknál fogva felakasztották őket. (Hát nem tudom, ez nem hangzik túl
kiváltságosnak!) A holttestek inkább csontvázak, de egy kislányt, akit Rosalia
Lombardonak neveztek, és aki 1918-1920 között élt, egy orvos mumifikálta, és
ennek következtében viszonylag épségben megmaradt az arca. http://hu.wikipedia.org/wiki/Rosalia_Lombardo
Monreále:
Palermo vallási központja volt. A normanok gótikus templomot emeltek itt. A
katedrálisban 6000 négyzetméternyi mozaik található. (Nagyon szép volt!) A
katedrális mellett található a bencések kolostora, ahol a kerengőben 200 pár
oszlop van, és melyek mindegyike teljesen különböző!
Céfalu:
Egy gyönyörű tengerparti kisváros, a képek tulajdonképpen önmagukért beszélnek.
Egy katedrális és egy dóm található itt. Nekünk magyaroknak még arról
nevezetes, hogy Novodomszky Éva, (ha valaki nem tudná, a MTV műsorvezetője) itt
találta meg a férjét, Salvo személyében, akivel azóta is boldogan él, és akitől
két gyönyörű gyereke született. (OOH!)
Cèfalu |
Forràs: idegenvezető, Éliàs Ildikò
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)