24. nap

A hétre befejezem a blogírást, mert még próbálom kiélvezni a hátralévő napokat. A hétvégén majd még jelentkezem, hogy hogy sikerült hazaérnünk.

23. nap

Tropea te csodás! Újra lehetőségünk volt megcsodálni a gyönyörű Tirrén-tengert Tropea partjainál. Egyszerűen fantasztikus, és megunhatatlan!

Előre elnézést kérek a kardhal rajongóktól, de be kell vallanom, hogy ma megkóstoltuk mi is a kardhalat, mert hát enélkül az olasz nyaralás nem lett volna teljes. 10 körül Tropeán voltunk, ugyanis hétvégén, vasárnap megy Reggióból egyetlen olyan vonat, az is 8:15-kor, amelyikkel átszállás nélkül érhető el Tropea. Szóval megérkeztünk. Fruzsinak és Áginak, a két magyar barátnőnknek megmutattuk, amit mi már Tropeán felfedeztünk. A piccolá universitá-t, ahol szintén olasz tanfolyamokat tartanak külföldieknek (talán jövőre :)), a gyönyörű dómot és a fürdőruhás boltot, ahol 10 euróért lehet olyan fürdőruhákat kapni, ami most itt divat. Egy órát töltöttünk a különböző fürdőruhák válogatásával, de csak Csilla talált olyat, ami minden kritériumának megfelelt. Beata Csilla! Ezek után csak Csilla lesz trendi négyünk közül az olasz tengerparton:(

Miután kinézegettük magunkat, jöhetett az ebéd. Tropeán vagy 12 és 3 óra között vagy 6-tól lehet enni az éttermekben, mert különben be vannak zárva. Végül azért döntöttünk az ebéd mellett, mert a város jóval magasabban fekszik, mint a tengerpart, és azt tudtuk, hogyha egyszer lemegyünk, a tűző délutáni napon nem lesz kedvünk visszagyalogolni.

Dòm 

Dòm

Az ebéd tehát pesce spada volt különböző köretekkel (contorno). Csilla grillezett tropeai hagymát kért, Ági paradicsomsalátát, miután egy kagylós tésztát is megevett, én pedig grillezett padlizsánt ettem. Fruzsi pedig csak tésztát. Természetesen rendeltünk asztali bort is (il vino da tavola), és mivel halat ettünk, ezért fehéret. Az olaszok szerencsére tudják, hogy a fehér bort jól le kell hűteni, különösen ilyen forró nyári napon, hogy amíg elszopogatjuk, addig se melegedjen meg. (A magyar pincéreket is érdemes lenne erre megtanítani, akik különösen a rose borokkal hibáznak, és a vörös boros hűtőben tartják a roset, ahelyett, hogy a fehér borosban tartanák.)

Az ebéd után pedig jöhetett a megérdemelt napozás és fürdőzés. Egyszerűen hibátlan!

Hazafelé a vonatra nem vettünk jegyet, mert Tropeán nem működött az automata. Szerencsére itt ez nem gond, mert ilyen esetben bármikor lehet jegyet venni a vonaton. Annak rendje és módja szerint jött a kalauz, de először otthagyott minket, amikor közöltük vele, hogy mi Reggióig megyünk, ami a utolsó állomása a vonatnak. Amikor legközelebb jött, akkor pedig azért hagyott ott, mert nem volt elég papírja, így nem tudott 4 db jegyet kinyomtatni. Harmadszorra, amikor újra visszatért hozzánk, akkor megegyeztünk, hogy nekünk az is megfelel, ha egy darab jegyet ad, de végül már annyira megkedvelt minket, hogy 4,70 helyett 3,40-ért adta a jegyet. Összedobtuk az összes aprónkat, és Csilla átnyújtotta a rengeteg aprót. A kalauz gondosan "megolvasta" az összeget, és elégedetten nyugtázta, hogy pontosan annyit adtunk, amennyit kért, Csilla hozzátette, hogy siamo puntuale (azt szerette volna mondani, hogy hát pontosak vagyunk, vagyis annyit adtunk, amennyit kellett), mire a kalauz kiajvította, hogy noi (vagyis a Trenitalia) siamo puntuale, voi (vagyis ti) siete precise. Hát azon, hgy a Trenitalia pontos, mindenki jót derűlt, a kalauzt is beleértve. (legalább van önkritikája!)

22. nap

Nincs igazán miről beszámolnom, mert délelőtt alvás, bár ez igen nehéz az olaszok között, ahol a hangerő foka nem a mi idegrendszerünkhöz van tervezve. Egész délelőtt egy gyerek kiabálást hallgattunk, amibe néha belevegyült a nagymama rikácsolása. Ezt követően egy férfi haragudott a világra, és ennek fennhangon hangot is adott, majd mintha egy kalapáccsal apró darabokra zúzta volna a lakását, de ez persze nem biztos. :)

Így délután is muszáj volt sziesztáznunk. Nem egy hülyeség ez a délutáni alvás, majd kicsit korzóztunk a városban, aztán pedig hazajöttünk. Holnap Tropea van betervezve, remélem, hogy csúcsszuper lesz!

Tropea amellett, hogy Calabria legszebb és legnépszerűbb tengerpartja, arról is híres, hogy üzleteiben a calabriai mezőgazdaság nevezetességeinek számító biotermékeket (gyümölcs, zöldség, méz, lekvár, olívaolaj stb.) kínálnak. Csilla még a múltkor be is szerzett egy kis narancsvirág mézet, ami nagyon finom, mert az Etnánál már volt lehetőségünk megkóstolni.

21. nap

Iskola után ismét Scilla, bár ez rajtunk egyáltalán nem látszik, hogy már ennyiszer voltunk a tengerparton. Szerintem az olaszok minden alkalommal, amikor megjelenünk a parton azt gondolják, hogy ezek a lányok biztosan most érkeztek, és majd milyen szép barnák lesznek. Ez a mi esetünkben sajnos nincs így, a barnaság messze elkerül minket! :)

Scillahoz kapcsolódóan még meg kell említenem két szörnyet, amikről az útikönyv is megemlékezik: ők Szkülla és Kharübdisz. E mitikus teremtmények rettentően nehéz választás elé állították a közelükbe merészkedőket. Szkülla egy sziklaüregben él, Kharübdisz pedig egy örvényt keltő tengeri szörny volt. Egy mindössze nyíllövésnyi tengerszoros két oldalán tanyáztak, így ha a hajósok el akarták kerülni az egyiket, kénytelenek voltak közelebb hajózni a másikhoz. Tehát a tengerészeknek - köztük Homérosz Ödüsszeiája hőseinek is - dönteniük kellett, melyikkel szeretnének inkább szembenézni. A két szörnyet hagyományosan a Szicília szigete és a calabriai part közötti Messinai-szoros környékére helyezik, ahol ma is áll Scilla városka, bár a tudósok egy része szerint a mítosz az északnyugat-görögországi Szkilla-fok körül alakulhatott ki.

Hazafelé a vonaton hosszas lamentálás folyt arról közöttünk, hogy menjünk-e bulizni vagy sem. Volt is kedvünk, meg nem is. A benfentesek szerint a péntek a legnagyobb buli nap, mások szerint a szombat, míg megint mások szerint a vasárnap. Végül úgy döntöttünk, hogy elmegyünk, és két kedves barátnénk, Ági és Fruzsi is csatlakozik hozzánk. Találkozó fél 11-kor volt, mert itt a buli 12 előtt nem kezdődik. Előtte elmentünk pizzázni is, hogy nehogy a nagy várakozásban elaludjunk. 12-kor elindul a nép, és hömpölyög a különböző buli helyek között. Mi sem tettünk másként. Az Árriba nevű helyről, ahol kedden és csütörtökön Salsa parti van, most élő rock zene szólt. A Peppy's bar, ami hétköznap teljesen ingyenesen, pénteken fizetős. Meghívóval 8 euró a belépő, meghívó nélkül 15. Végül mi is kaptunk meghívókat, de inkább egy másik hely mellett döntöttünk.

Bulira kèszen

Eleinte nehezen indult a buli, de végül belejöttünk, és fél 4-ig roptuk.

20. nap

Pentedattilo, tàvolban az ùj települès

Még egy kis kiegészítés a tegnapi naphoz. Azt a területet, ahol tegnap jártunk, úgy hívják, hogy Magna Grecia.

Magna Grecia: A görögök i.e. VIII. és a VII. században elkezdtek Olaszország déli része és Szicília felé terjeszkeni, mert a településeik a túlnépesedés következtében zsúfolttá váltak. A rómaiak ezeket a területeket Magna Grecia-nak (nagy Görögorszag) nevezték el, mert ezeken a településeken olyan nagyszámú görög lakosság élt. A görögök magukkal hozták a fejlett kultúrájukat is, melynek nyomai ma is felfedezhetők Olaszország számos részén, igy Bován és Pentedattilon is. A görögök italioti-nak nevezték azokat a görögöket, akik Olaszországban telepedtek le. 

Az ezen a vidéken beszélt nyelvjárás, a Grecanico állítólag közelebb áll Homérosz és Platón nyelvéhez, mint a modern göröghöz. A dialektus érthetetlen a calabriaiak zömének, nem beszélve a többi olaszról.

Amit én sem tudtam, hogy a malária évszázadokon át pusztított Itália déli, középső és északkeleti területeinek zömében. A betegség neve is olasz eredetű (mal aria, vagyis rossz levegő), és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) csak 1970-ben, a háborút követő erőteljes megelőzési program után nyilvánította Olaszországot maláriamentes övezetnek.

A betegség különösen gyakran ütötte fel a fejét Szicíliában, Szardínián és Calabria tengerparti síkságain. Utóbbi helyen ez magyarázza a gyakran elhagyatott partszakaszokat, valamint a hegytetőre, a maláriás övezettől távol épült városok nagy számát. A WHO 2001-es jelentése szerint ezeken a területeken ma is jelen vannak a betegség kialakulásához szükséges feltételek. Bár a betegség egyelőre nem jelent meg újra, a maláriával fertőzött országokból érkező egyre nagyobb számú bevándorló, valamint a változó környezeti tényezők hatására újra felütheti a fejét Olaszországban a kór. (Jaj!)

Remélem, hogy maláriával fertőzött szúnyoggal nem találkoztam, de az biztos, hogy az itteni szúnyogok agresszívabbak, mint az otthoniak. Tigris szúnyognak hívják őket, mert a lábuk fekete-fehér csíkos. A csípésük is sokkal lassabban múlik el. Sokáig azt gondoltam, hogy itt nincs is szúnyog, mert nem láttuk vagy halottunk egyet sem, de aztán néhány nap múlva megjelentek a csípéseik. Azért egynek sikerült elkapnom a grabancát, bármennyire is ravaszak!

Forrás: National Geographic Útikönyv

19. nap

Pentedattilo

Most éjjel fél 2 van. Most értünk haza az Enzo féle kirándulásról, ami a leírás szerint 3 óra időtartamú kellett volna hogy legyen.:) A kirándulás közvetlenül a suli után indult, de egy véletlen folytán derült ki, hogy nem az iskola elől indul, hanem a Piazza di Garibaldiról. 15:15-kor màr mindenki a buszon volt, de Enzo persze sehol. Valamikor fél és háromnegyed 4 között futott be.

Az első állomás Pentedattilo volt. A hely neve görög eredetű, és azt jelenti, hogy öt ujj, ugyanis a hegy egy emberi kézhez hasonlít, amin tudvalévő, hogy legalàbbis jó esetben, öt ujj van. Pentedattilon és Bován is a lakosság görög eredetű, mert a félszigetre érkező görögök a hegyekbe telepedtek le, hiszen itt lehetőségük volt megvédeni magukat, míg a tengerpart közelében sokkal jobban ki lettek volna szolgáltatva mindenféle ellenségnek. Pentedattilo teljesen elhagyatott hely, mivel, ahogy már korábban írtam, a falu úgy ítélte meg, hogy a házak veszélybe kerültek a talajerózió következtében, ezért egyik napról a másikra elhagyták a települést.

Kisbaba, aki mèg Pentedattilon született

Règi lakosok

Pentedattilo egy kicsi kis település, azonban templommal ők is rendelkeztek. A templomot Szt. Péternek és Szt. Pálnak ajánlották. A templomot görög hagyományok szerint négy oszlopnak kellene díszítenie, azonban az itt található kövekből ezt nehéz lett volna kifaragni, így az oszlopokat csak jelképesen jelenítették meg. Azt is megtudtuk, hogy a timpanonban általában megjelenítik annak a személynek az arcképét, akinek a templomot ajánlják, azonban ennél a templomnál ez is hiányzik.

Dór oszlopok

Pentedattilo arról is nevezetes, hogy a legenda szerint (már megint egy legenda!) élt itt egy család, az Albertik, akik nemesi származásúak voltak. Sajnos szörnyű tragédia vetett véget a családnak, ugyanis a család egyik gyermeke, Antonella, szerelembe esett a Nápolyban partraszálló spanyolok egyikével. Azonban nem lehettek egymáséi, mert Antonellát már odaígérték egy másik család fiának. Antonella, bár a szíve a spanyol ifjúhoz húzta, igent mondott a jövendőbelijének. Azonban az esküvőt megelőző éjszakán a féltékeny ifjú behatolt a család kastélyába, és kiirtotta az egész családot. (Nem egy szép történet.)

Estike (la bella di notte)

Pentedattilon mindenféle csodás gyümölcs terem: füge, kaktusz gyümölcs, amit itt fichi d'India-nak hívnak, vagyis indiai fügének, mandula, szőlő stb, de minden éretlen volt, így kénytelenek voltunk lógó orral távozni. Azonban azt még megtudtuk, hogy az estikét itt bella di notte-nak, vagyis az éjszaka szépének hívják. Hát nem bájos! 

Mandula

Füge

Ezután Bova felé vettük az irányt, ami szintén egy görög eredetű település, fent a hegyekben. Calabriát körülölelő hegyeket Aspromonténak nevezik, ami annyit jelent, hogy keserű hegy, utalva ezzel a hegy gyér növényzetére.

Bova csodálatos hegyi kisfalu, ahol már 7 óra óta várták a megérkezésünket. Mint utóbb kiderült, Bova azért is csodálatos, mert találtunk egy hatalmas fügefát, tele fügével. A füge folyamatosan érik, ezért reméltük, hogy lesz rajta néhány érett példány is. És igen! Csapatmunka keretében, ugyanis én szedtem, Csilla rakta, és Fruzsina, aki tanítónő Budapesten, szolgáltatta a szatyrot. Egy szatyornyi fügét szedtünk. Mennyei! Egyszerűen imádom Olaszországot!

8-ig a kis faluban kóboroltunk, majd 8 órától egyre türelmetlenebbül vártuk a vacsorát, ami csak nem akart elkezdődni. Enzo a buszban elmondta, hogy lehetőség van a helyieknél vacsorázni, ahol mindenféle helyi specialitást kóstolhatunk meg, azonban a csoport egyik részéhez, akik egy másik buszban ültek, szerintem ez az információ nem jutott el. 

Bova

Az egyik buszban oroszok, a másikban különféle nemzetiségűek ültek. Az oroszok nem tudtak a vacsorázási lehetőségről, és arról sem, hogy az egyik busz 8 felé visszaindul azokkal, akik nem szeretnének vacsorázni. Ennek következtében az egyik busz valóban visszaindult, de jóval több személy maradt, mint amennyit a másik busz be tudott volna fogadni. Fél 10-kor mi még erről mit sem tudtunk, csak vártuk türelmetlenül a vacsorát, ami aztán nehezen, de megérkezett. Sok mindent ettünk, eccola. A listát olaszul mellékelem, de szerintem ki lehet találni, hogy mi mit jelent:

·                     Salumi vari (különböző szalámik)

·                     Formaggi vari (különböző sajtok)

·                     Prodotti sott'olio d'oliva (olajban eltett termékek)

·                     Ricotta fresca (friss ricotta

·                     Frittata di patane (sültkrumpli)

·                     Frittata di zucchine (sült cukkini)

·                     Fritatta di cipolla (sült hagyma)

·                     Bruschette miste (különféle bruschetták)

·                     Fritelle miste

·                     Parmigiana di melanzane (rakott padlizsán)

·                     Parmigiana di zucchine (rakott cukkini)

·                     Polpette di melanzane (grillezett padlizsán)

·                     Polpette di carne (sült hús)

·                     Lestopitta (édesség)

Ezután következett a tánc, vagyis a tarantella. Az egyik kollégám azt írta, hogy érezzük jól magunkat, azt hiszem, hogy ennek a kívánalomnak igyekeztünk eleget tenni (a képek szerintem ezt mutatják!).

Visszafelé Enzo megnyugtatott minket, hogy a nagy buszba (pullman) ugyan nem férünk be, de egy kisebbe biztosan. A parkolóban két kisbuszt találtunk, az egyik már tele volt, a másik még üres. Az üresben gyorsan helyet foglaltunk, azonban a sofőr jelezte, hogy ránk nem emlékszik, és  megkérdezte, hogy biztosan a csoporttal vagyunk-e. Mi a legnagyobb lelkinyugalommal válaszoltunk, hogy igen, de persze kiderült, hogy nem jó buszban ülünk. Végül már csak a nagy buszban volt némi esély, hogy helyet találjunk, de aztán minden megoldódott. A kedves oroszok szorítottak nekünk helyet, és így minden gond nélkül lejutottunk a hegyről.

Enzo

18. nap

reggiòi utcakèp

Ma suli után a változatosság kedvéért nem Scilla irányába indultunk neki, hanem pont ellenkezőleg, a Jón tenger felé. Sajnos egy óráról el is kellett lógni (micsoda szörnyűség!), mert a vonat 13:05-kor indult, a következő pedig csak 15:05-kor. Reggióban két állomás van, az egyik a Központi Pályaudvar, ami nekünk gyalog meglehetősen messze van, és a másik a Lidonál, ami hozzánk, illetve az iskolához sokkal közelebb van, mindössze egyetlen veszély leselkedi ránk az úton, hogy a híres Cesare előtt kell elmennünk, és így félő, hogy beugrunk egy fagyira. Cesarénál nekem a jelenlegi kedvencem a bacio és a ricotta pisztáciával. Ennél finomabbat el se tudok képzelni!

12:30-kor véget ért a második óránk, így kellemes tempóban kiértünk a lidoi állomáshoz. Leellenőriztük, a vonat nem késett, és 13:10-kor várható volt az érkezése. (A központi pályaudvari menetrend van meg nekünk, ami azt jelenti, hogy a Lidohoz 5 perccel később ér a vonat.) Minden a legnagyobb rendben volt, a vonat 10-kor megérkezett, de nem abba az irányba tartott, amerre mi szerettünk volna indulni. Aztán persze leesett, hogy a Jón tenger felé tartó vonatok a Lidónál nem állnak meg, hanem a Központi Pályaudvarról indulnak, és az ellenkező irányba tartanak. Nem volt mit tenni, mehettünk a 15 órás vonattal.

Hogy kihasználjuk az időt, beugrottunk a postára feladni a képeslapokat. A központi postán csodák csodája nem tartanak sziesztát, ezért szerencsénkre nyitva volt. (A boltok 13 és 13:30 között zárnak, és 16.30-kor nyitnak legközelebb, de 20:30-ig nyitva vannak.) Röpke 45 perc alatt sikerült 4 képeslapot feladnunk, aminek két oka lehetett. Egy, kettőnél több fogást evett az illető ebédre, így nem volt elég hatékony a munkavégzése, kettő, utált minket ügyfeleket, hogy nem mehetett sziesztázni, és félig kómában végezte a munkáját.:)

A Jón tenger felé borzalmasan lepattant vonat ment, és a táj is igencsak lehangoló volt. Mi Marina di San Lorenzo-ig mentünk. A tengerpart a scillai, illetve a tropeai strandhoz képest elhagyatottabb volt, és a kavicsos és homokos rész váltogatta egymást. Megállapítottuk, hogy ez nem nyerte el annyira a tetszésünket, így legközelebb csakis Scilla vagy Tropea jöhet szóba.

Jòn tenger

Visszafelé újabb izgalmat okozott az olasz Trenitalia, ugyanis a vonat 19:15-re volt kiírva, de 15-kor se híre, se hamva nem volt. 30-kor átrobogott egy vonat az állomáson, amiről mindenki azt hitte, hogy Reggio felé tart, ezért nagyon meglepődtünk, hogy nem állt meg. A menetrend szerint másik vonat aznap már nem jött, így megvolt a veszélye annak, hogy ott ragadunk. Persze egy darabig bíztunk abban, hogy a mi vonatunk, a 15-ös még feltűnik valamikor, csak kicsit késik. Nem kellett csalódnunk, 25 perc késéssel a vonat befutott. A legrosszabb az volt, hogy ezek az állomások személyzet nélkül működnek, így nincs lehetőség senkitől sem kérdezni. Scillán be szokták mondani, hogy a vonat hány percet késik, de itt,  Marina di San Lorenzo-nál még ez sem volt.

Vàrakozò olasz fiatalok

És hogy a mai nap se maradjon legenda nélkül, íme itt egy újabb, ha már a kardhal legendát teljesen kiveséztük.

Az olaszországi Messina-szorosban a hajósok érdekes jelenséget figyeltek meg. Néhány esetben feltűnt előttük a szárazföld, pedig ők azt gondolták, hogy jóval messzebb vannak tőle, illetve bizonyos esetekben épületek, tárgyak jelentek meg, aminek az okát sokáig nem tudták. Ennek a jelenségnek köszönhetően sok hajós lelte halálát ezen a részen, ezért a jelenséget kapcsolatba hozták az Artúr mondakörben szereplő Morgan le Fayjel, Artúr kiràly nővérével, aki tündér és boszorkány volt egy személyben, és innen is jön a neve, Fata Morgana. (Ezek a gonosz személyek mindig nők. Miért van ez?)

Utca tàbla

Persze, mint minden legendának, ennek is megtalálták a kulcsát, ugyanis ez a jelenség nálunk is megfigyelhető a jó öreg Hortobágyon, ami nem más, mint a délibáb. A többszörös légköri tükröződés hatására a tárgyak képe, méretei a valósághoz képest eltorzulnak, változnak. A kialakuló légrétegek bizonytalan egyensúlyi helyzete miatt a kialakuló képek alakja és mérete állandó változásban van, ami meseszerűvé teszi a természeti jelenséget. (Tehát mindössze erről van szó.)

17. nap

Scilla

Szombatra azt még elfelejtettem megírni, hogy amióta az ötös lottón halmozódik a nyeremény, azóta folyamatosan lottózom a nővérem közreműködésével. Csodák csodája, a múlt héten kettesem lett a 13-as és a 69-es számokkal. (Ez sajnos még nem húz ki az anyagi csávából, amibe kerültem az itt kialakult vásárlási láz következtében, mivel mindössze 1015 forintot fizetett. Nem baj, ezt az összeget befektetem most szombatra is. Ki tudja! (Chissá?) Ha úgy alakulna, hogy megnyerném az ötöst, akkor még maradnék egy kicsit. (mi dispiace János!))

öreg halàsz ès a hàlò

Ma che sopresa (meglepetés), ma is Scilla volt az úticél. Azonban ma nem strandolni mentünk, hanem kicsit művelődni: megnézni a várost, andalogni a kedves utcákon, és megnézni felülnézetből is a tengerpartot. A vonat időben érkezett, már ez is kellemes csalódást okozott. A város tényleg nagyon aranyos a girbe-gurba utcáival és az olykor kevésbé jól karbantartott házaival. És persze itt is minden a kardhalról (pesce spada) szól. A kerítésen pesce spada, a kapu felett pesce spada, és persze egy étterem falán is régi képek a kardhal halászatáról. 

A kikötőben végre sikerült megpillantanunk egy pesce spada halászhajót. Persze közelről is szemügyre vettük, és jó pár képet ellőttünk rá, ha már az utunkba került. 

Miközben fényképeztünk, két öregúr, akik a hajónál diskuráltak, felfigyeltek a fokozott érdeklődésünkre, amit a halászhajó kiváltott belőlünk, ezért megkérdezték, hogy lenne-e kedvünk felszállni a hajóra, és közelebbről is szemügyre venni. Belevaló magyar csajok vagyunk, de először tanakodtunk, hogy be merjük-e vállalni. Nem is a két öregúr miatt, hiszen őket egy kézzel le tudom nyomni, (bár ki tudja?) hanem azért, mert látszott, hogy a hajóra nem olyan egyszerű felszállni. De aztán győzött a kíváncsiság, és nekiindultunk. 

Lesàllàs

Először bemásztunk egy csónakba, amit a hajóhoz húztak, majd onnan a hajóra. A hajón Tito, aki a kalauzunk volt, megmutatta a szigonyt, amit a nagyobb halakhoz használnak, és azt is, amelyet a kisebbekhez. (Gyenge idegzetűeknek nem ajánlom! 

Szigony

A nagyobb szigony Csilla pinterest oldalán lesz majd látható, mivel én azalatt, amíg ezeket mutogatta, halált megvető bátorsággal kisétáltam a pallón, ami a tenger felé nyúlik. 

Nem egyszerű ezen egyensúlyozni még így sem, hogy állt a hajó!) Aznap egy darab 30 kilós halat fogtak, ami a kisebbek közé tartozik. Bennem felötlött, hogy ha csak egy halat fogtak, az vajon a fiú vagy a lány hal volt? (Ettől a definíciótól, hogy lány vagy fiú hal, egy biológus biztosan fogná a fejét!) A legenda valóságtartalmáról nem kérdeztük őket, de majd legközelebb. Felajánlották, hogy ha akarunk, akkor valamelyik nap kimehetünk a halászokkal kardhal vadászatra. Nagyon vonzó a lehetőség, de persze az öregurak csak a halászok barátai, nem ők maguk a halászok, így nem biztos, hogy a halászok is beleegyeznek a fuvarba. Minden nap fél 8-kor futnak ki, de persze attól is függ, hogy milyen az idő. Felírtuk Tito telefonszámát, hogyha mennénk velük, akkor előtte telefonáljunk, nehogy potyára menjünk. (Remélem, hogy nem minket akarnak csalinak használni a halászathoz :).    

16. nap

Tropea

Tropea. 7.40-kor kelés, futás, hogy elérjük a 8:20-as vonatot. 10 órakor már meg is érkeztünk. A város aranyos, de amiről igazán híres, az a tengerpartja. A város magasan helyezkedik el, míg a tengerparthoz több lépcsőn jutunk le. Föntről a tengerre lenyűgöző a kilátás! Olyan, mintha az emberek egy hatalmas, gyönyörű akváriumban fürödnének. A víz kristálytiszta, és lelátni a fenekére.

tengerpart (spiaggia)

Tropea emellet híres még a hagymájáról (cipolla), ami tulajdonképpen úgy néz ki, mint a mi lilahagymánk (az is lehet, hogy tőlünk hozzák :)), illetve a tartufo édességéről is, amiről Csilla először azt hitte, hogy szarvasgomás fagyi. Nekem ez kicsit bizarul hangzott, de ha ez a helyi specialitás, akkor ezt kell megkóstolni. Amikor végül megláttuk az édességet, akkor Csilla megvilágosodott, és rájött, hogy a tartufo azt is jelenti, hogy trüffel, és inkább ez lesz a megoldás. (Én nem gondolkoztam, mindkét megoldást elhittem. :)) Természetesen mindkét nevezetes árut, vagyis a hagymát és az édességet is szörnyen drágán adják. A hagymának kilója 1,5 euró, azaz 450 forint, az édesség, ami tulajdonképpen nem más, mint fagyi, 5 euró, 1500 forint. (Kész rablás!) Persze a tartufoból is létezik több fajta. A hagyományos tartufoban, ami gömb alakú, legbelül csokikrém van, majd vanília fagyi és csoki fagyi követi, és vègül kakaóba van forgatva. Létezik belőle limoncellos, epres, őszibarackos változat is, illetve olyan is, ami mandula vagy mogyoró darabokkal van megszórva. Mi kétfélét próbáltunk ki, a hagyományosat, és egy olyat is, ami csokiba és mindenféle magokba van forgatva. 

Classico

15. nap

Reggel 4:40-kor csörgött az óra. Első pillanatban azt sem tudtam, hogy mi történik, milyen nap van, mit kell csinálnom, mivel épp a legmélyebb álmomból riasztott az óra. Aztán rájöttem, hogy nincs idő a lustálkodásra, 5 órakor már a bejárati ajtón kell kilépni, mert indul az arab szicíliai túra. Az útvonal megint Villa San Giovanni-Messina-Palermó-Monreale-Céfalu volt. Monreale kivételével már Palermóban és Céfaluban is jártam korábban, de úgy gondoltam, hogy némi ismétlés soha nem árt. Első alkalommal Palermótól nem voltam elájulva, mert nagyon koszosnak és szemetesnek találtam, de ez alkalommal nagyon kellemes csalódást okozott. Palermo most a szebbik arcát mutatta, vagy az is lehet, hogy most ez alkalommal szebb részeire jutottam el a városnak.

Híres szicíliai èdessègek

Palermó: Néhány tudnivaló Palermóról a teljesség igénye nélkül. Palermó mindig is kiemelt jelentőségű város volt, hiszen remek adottságokkal rendelkezik, közel a tenger, ami kedvez a kereskedelemnek. A VIII. században a város a főníciaiak kezén volt, akik Panormosnak nevezték el, ami azt jelenti, hogy kikötő. A főníciaiak az afrikaiakkal  folytattak csrekereskedelmet. Majd a punok kezére került a város, azonban a pun háború után a rómaiak kaparintották meg, akik Siracusát tették meg a sziget fővárosává, mert Palermó a punok oldalán harcolt a háborúban. Az arabok idején Palermó ismét visszanyerte jelentőségét. Az arabok Ciznek nevezték a várost, ami virágot (fiore) jelent. Az arabok idején a város jelentős fejlődésnek indult, és közel 300 mecsetet  emeltek a városban, melyből mára csak mindössze néhány maradt meg. A normannok 1072-ben érkeztek a szigetre, és nekik köszönhetően megjelent az északi gótika az építészetben. A normannok hagyták érvényesülni mind a három kultúrát, vagyis a bizáncit, az arabot és a normannt, amit mi sem bizonyít jobban, hogy Jézus arcát a szigeten a következőképpen ábrázolták: a száját és az orrát a görögök, a szakállát és a bajuszát az arabok, míg a szőke haját a normannok után kapta.

II. Frigyes annyira kedvelte a várost, hogy az egész udvarát Palermóba költöztette. Az ő uralkodása alatt született meg a szicíliai költészet. A anjoukat az aragóniaiak követték, akik viszont Nápolyt tették meg a térség központjává. A XVI. században Palermo azonban újra visszanyerte vezető szerepét.

Palermóban az első állomásunk a szicíliai Parlament volt, mely Európa legrégebbi parlamentjének számít. A parlament épülete korábban a királyi palota volt. A normannok idején hozzáépítettek egy királyi kápolnát is (capella palatina), mely a királyi család tagjainak szolgált kápolnául. A Parlamentben lehetőségünk volt bemenni az ülésterembe is, ahol a képviselők üléseznek. (Kíváncsi lennék, hogy hány maffiózó lehet a képviselők között. Vagy az is lehet, hogy azt könnyebb lenne összeszámolni, hogy hány nem az.)

Parlament

Parlament

Ezután következett a San Giovanni degli Eremiti templom, majd a Katedrális, ami lenyűgöző, és ahol megnéztük azt a Jézus ábrázolást, ami a bizánci, norman és görög jegyeket ötvözi.

Katedràlis

Majd a Teatro Massimo. Az operaház amellett, hogy a harmadik legnagyobb színpaddal rendelkezik a párizsi és a bécsi Operaház után, arról is nevezetes, hogy az  épületében forgatták a Keresztapa néhány jelenetét. A Operaházban a legjobb helyekre átlagban 100 és 120 euró között kapható jegy. Természetesen van egy főhápoly is, ami a város előljáróinak van fenntartva, de azért az átlagpolgárnak is lehetősége van a páholyt kibérelni, ha vállalja, hogy kifizeti a 20 helyet, ugyanis ennyien tudnak leülni a páholyban. (Szóval 20X100 euróért bárki élvezheti a főpáholyból az előadást. Persze az élelmesebbek megszervezhetik baráti körben, ismerősöknek is, és beszedhetik a helyekért járó összeget. Így már nem hangzik anyira rosszul!) Azt is elmondták, hogy az Operaháznak remek az akusztikája, amit egyrész a köralaknak köszönhet, másrészt annak, hogy a páholyokat nagyon drága, Dél-Amerikából származó fából készítették. (Lehet, hogy mahagóni? Az onnan származik? Nem tudom, de mindenesetre drága!) Az épületnek van egy olyan terme is, amit korábban csak a férfiak használhattak a két felvonás közötti szünetben dohányzásra, illetve magánbeszélgetésekre. A teremnek szintén nagyon jó az akusztikája, ami lehetővé teszi, hogy mindenki csak a mellette lévőt hallja a szünetben, amikor mindenki egyszerre beszél, és nagy a hangzavar. A terem további sajátossága, hogy úgy van kialakítva, hogy aki viszont középre áll, azt mindenki remekül hallja mikorofon nélkül is. (Kipróbáltuk, valóban így van.:))

Teatro Massimo

A következő állomás a katakombák voltak, ami Palermótól néhány kilométerre található. A katakombákban 8000 test található, ugyanis 1591 és 1881 között a gazdag emberek között az volt a szokás, hogy a halottaikat nem eltemették, hanem kiszárították. (Jaj!) 8 hónapon keresztül aszalták őket a napon, miközben mindenféle olajokkal és füvekkel kezelték a holttesteket, majd ezt követően a nyakuknál fogva felakasztották őket. (Hát nem tudom, ez nem hangzik túl kiváltságosnak!) A holttestek inkább csontvázak, de egy kislányt, akit Rosalia Lombardonak neveztek, és aki 1918-1920 között élt, egy orvos mumifikálta, és ennek következtében viszonylag épségben megmaradt az arca. http://hu.wikipedia.org/wiki/Rosalia_Lombardo

Monreále: Palermo vallási központja volt. A normanok gótikus templomot emeltek itt. A katedrálisban 6000 négyzetméternyi mozaik található. (Nagyon szép volt!) A katedrális mellett található a bencések kolostora, ahol a kerengőben 200 pár oszlop van, és melyek mindegyike teljesen különböző!

Céfalu: Egy gyönyörű tengerparti kisváros, a képek tulajdonképpen önmagukért beszélnek. Egy katedrális és egy dóm található itt. Nekünk magyaroknak még arról nevezetes, hogy Novodomszky Éva, (ha valaki nem tudná, a MTV műsorvezetője) itt találta meg a férjét, Salvo személyében, akivel azóta is boldogan él, és akitől két gyönyörű gyereke született. (OOH!) 

Cèfalu

Forràs: idegenvezető, Éliàs Ildikò