Tropea te csodás! Újra lehetőségünk volt megcsodálni a
gyönyörű Tirrén-tengert Tropea partjainál. Egyszerűen fantasztikus, és
megunhatatlan!
Előre elnézést kérek a kardhal rajongóktól, de be kell vallanom,
hogy ma megkóstoltuk mi is a kardhalat, mert hát enélkül az olasz nyaralás nem
lett volna teljes. 10 körül Tropeán voltunk, ugyanis hétvégén, vasárnap megy
Reggióból egyetlen olyan vonat, az is 8:15-kor, amelyikkel átszállás nélkül
érhető el Tropea. Szóval megérkeztünk. Fruzsinak és Áginak, a két magyar
barátnőnknek megmutattuk, amit mi már Tropeán felfedeztünk. A piccolá
universitá-t, ahol szintén olasz tanfolyamokat tartanak külföldieknek (talán
jövőre :)), a gyönyörű dómot és a fürdőruhás boltot, ahol 10 euróért lehet
olyan fürdőruhákat kapni, ami most itt divat. Egy órát töltöttünk a különböző
fürdőruhák válogatásával, de csak Csilla talált olyat, ami minden kritériumának
megfelelt. Beata Csilla! Ezek után csak Csilla lesz trendi négyünk közül az
olasz tengerparton:(
Miután kinézegettük magunkat, jöhetett az ebéd. Tropeán
vagy 12 és 3 óra között vagy 6-tól lehet enni az éttermekben, mert különben be
vannak zárva. Végül azért döntöttünk az ebéd mellett, mert a város jóval
magasabban fekszik, mint a tengerpart, és azt tudtuk, hogyha egyszer lemegyünk,
a tűző délutáni napon nem lesz kedvünk visszagyalogolni.
 |
| Dòm |
 |
| Dòm |
Az ebéd tehát pesce spada volt különböző köretekkel
(contorno). Csilla grillezett tropeai hagymát kért, Ági paradicsomsalátát,
miután egy kagylós tésztát is megevett, én pedig grillezett padlizsánt ettem.
Fruzsi pedig csak tésztát. Természetesen rendeltünk asztali bort is (il vino da
tavola), és mivel halat ettünk, ezért fehéret. Az olaszok szerencsére tudják,
hogy a fehér bort jól le kell hűteni, különösen ilyen forró nyári napon, hogy
amíg elszopogatjuk, addig se melegedjen meg. (A magyar pincéreket is érdemes
lenne erre megtanítani, akik különösen a rose borokkal hibáznak, és a vörös
boros hűtőben tartják a roset, ahelyett, hogy a fehér borosban tartanák.)
Az ebéd után pedig jöhetett a megérdemelt napozás és
fürdőzés. Egyszerűen hibátlan!
Hazafelé a vonatra nem vettünk jegyet, mert Tropeán nem
működött az automata. Szerencsére itt ez nem gond, mert ilyen esetben bármikor
lehet jegyet venni a vonaton. Annak rendje és módja szerint jött a kalauz, de
először otthagyott minket, amikor közöltük vele, hogy mi Reggióig megyünk, ami
a utolsó állomása a vonatnak. Amikor legközelebb jött, akkor pedig azért
hagyott ott, mert nem volt elég papírja, így nem tudott 4 db jegyet
kinyomtatni. Harmadszorra, amikor újra visszatért hozzánk, akkor megegyeztünk,
hogy nekünk az is megfelel, ha egy darab jegyet ad, de végül már annyira
megkedvelt minket, hogy 4,70 helyett 3,40-ért adta a jegyet. Összedobtuk az összes
aprónkat, és Csilla átnyújtotta a rengeteg aprót. A kalauz gondosan
"megolvasta" az összeget, és elégedetten nyugtázta, hogy pontosan
annyit adtunk, amennyit kért, Csilla hozzátette, hogy siamo puntuale (azt
szerette volna mondani, hogy hát pontosak vagyunk, vagyis annyit adtunk,
amennyit kellett), mire a kalauz kiajvította, hogy noi (vagyis a Trenitalia)
siamo puntuale, voi (vagyis ti) siete precise. Hát azon, hgy a Trenitalia
pontos, mindenki jót derűlt, a kalauzt is beleértve. (legalább van önkritikája!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése