14. nap

Ma ismét iskola és Scilla volt a program, azonban a szünetben megejtettem egy szandálvásárlást is. Eleinte teljesen ki voltam akadva az olasz csajok hatalmas szandáljaira, de időközben azért sikerült hozzászoknom a látványhoz olyannyira, hogy elhatároztam, hogy én is beszerzek egyet. (Végül is azt mondják, hogy Rómában élj úgy, mint egy római! A körúton azonban még nem tudom, hogy mit fognak szólni a látványhoz. Ők nem tudhatják, hogy én a legújabb olasz divat szerint öltözöm.) Ezt viszonylag gyorsan és hatékonyan kiviteleztem. Suliba menet kinéztem a szandált, első szünetben beszereztem. (Jó lenne, ha az életben minden más is ilyen könnyen menne!). Írhatnám nagyképűen, hogy a boltban beszédbe elegyedtem az eladóval, aki egy kedves néni volt, azonban ez némi túlzás lenne. Azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy bizonyos kommunikáció lezajlott közöttünk. Miután elmondtam neki, hogy magyar vagyok, rögtön büszkén mutatta, hogy a boltban egy Budapestről, egész pontosan a Halászbástyáról készült dombormű lóg a falon. (Milyen kicsi a világ!) A néni elmesélte, hogy néhány éve jártak Budapesten, és teljesen el voltak ájulva a várostól. Természetesen daggadt a mellem a büszkeségtől. :)