2013. július 16., kedd

17. nap

Scilla



Szombatra azt még elfelejtettem megírni, hogy amióta az ötös lottón halmozódik a nyeremény, azóta folyamatosan lottózom a nővérem közreműködésével. Csodák csodája, a múlt héten kettesem lett a 13-as és a 69-es számokkal. (Ez sajnos még nem húz ki az anyagi csávából, amibe kerültem az itt kialakult vásárlási láz következtében, mivel mindössze 1015 forintot fizetett. Nem baj, ezt az összeget befektetem most szombatra is. Ki tudja! (Chissá?) Ha úgy alakulna, hogy megnyerném az ötöst, akkor még maradnék egy kicsit. (mi dispiace János!))

öreg halàsz ès a hàlò

Ma che sopresa (meglepetés), ma is Scilla volt az úticél. Azonban ma nem strandolni mentünk, hanem kicsit művelődni: megnézni a várost, andalogni a kedves utcákon, és megnézni felülnézetből is a tengerpartot. A vonat időben érkezett, már ez is kellemes csalódást okozott. A város tényleg nagyon aranyos a girbe-gurba utcáival és az olykor kevésbé jól karbantartott házaival. És persze itt is minden a kardhalról (pesce spada) szól. A kerítésen pesce spada, a kapu felett pesce spada, és persze egy étterem falán is régi képek a kardhal halászatáról. 



A kikötőben végre sikerült megpillantanunk egy pesce spada halászhajót. Persze közelről is szemügyre vettük, és jó pár képet ellőttünk rá, ha már az utunkba került. 



Miközben fényképeztünk, két öregúr, akik a hajónál diskuráltak, felfigyeltek a fokozott érdeklődésünkre, amit a halászhajó kiváltott belőlünk, ezért megkérdezték, hogy lenne-e kedvünk felszállni a hajóra, és közelebbről is szemügyre venni. Belevaló magyar csajok vagyunk, de először tanakodtunk, hogy be merjük-e vállalni. Nem is a két öregúr miatt, hiszen őket egy kézzel le tudom nyomni, (bár ki tudja?) hanem azért, mert látszott, hogy a hajóra nem olyan egyszerű felszállni. De aztán győzött a kíváncsiság, és nekiindultunk. 

Lesàllàs




Először bemásztunk egy csónakba, amit a hajóhoz húztak, majd onnan a hajóra. A hajón Tito, aki a kalauzunk volt, megmutatta a szigonyt, amit a nagyobb halakhoz használnak, és azt is, amelyet a kisebbekhez. (Gyenge idegzetűeknek nem ajánlom! 

Szigony


A nagyobb szigony Csilla pinterest oldalán lesz majd látható, mivel én azalatt, amíg ezeket mutogatta, halált megvető bátorsággal kisétáltam a pallón, ami a tenger felé nyúlik. 

Nem egyszerű ezen egyensúlyozni még így sem, hogy állt a hajó!) Aznap egy darab 30 kilós halat fogtak, ami a kisebbek közé tartozik. Bennem felötlött, hogy ha csak egy halat fogtak, az vajon a fiú vagy a lány hal volt? (Ettől a definíciótól, hogy lány vagy fiú hal, egy biológus biztosan fogná a fejét!) A legenda valóságtartalmáról nem kérdeztük őket, de majd legközelebb. Felajánlották, hogy ha akarunk, akkor valamelyik nap kimehetünk a halászokkal kardhal vadászatra. Nagyon vonzó a lehetőség, de persze az öregurak csak a halászok barátai, nem ők maguk a halászok, így nem biztos, hogy a halászok is beleegyeznek a fuvarba. Minden nap fél 8-kor futnak ki, de persze attól is függ, hogy milyen az idő. Felírtuk Tito telefonszámát, hogyha mennénk velük, akkor előtte telefonáljunk, nehogy potyára menjünk. (Remélem, hogy nem minket akarnak csalinak használni a halászathoz :).    




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése