3. nap

Reggeli utcakép



Iskolában

Csilla szóbeli közben

Az első iskolai napunk. Reggel 9-re kellett mennünk, ezért elhatároztuk, hogy időben elindulunk. Az én órám fél 8-kor ébresztett, Csilla pedig 7-re húzta a sajátját. Fél 8-kor még teljes csönd honolt a lakásban, ezért gondoltam, hogy Csillának sem sikerült időben felkelnie, én pedig átállítottam az órát fél 8 helyett 8-ra. Egész jól aludtam az éjjel, de mégis nehezemre esett felkelni. Gyors reggeli, aztán már mehettünk is. A sulit könnyen megtaláltuk, mert már előző nap lesétáltunk, hogy a reggeli rohanásban ne legyen gond. Egy terembe tereltek be minket, ahol várakoztunk egy ideig, majd egy tesztet kellett kitölteni, ami viszonylag egyszerű volt. A teszteket rögtön kijavították, és akinek nem sikerült olyan jól, az már mehetett is szóbelizni. A második írásbeli már nehezebb volt: feltételes mód, függő beszéd és kötőmód szerepelt benne, illetve egy fogalmazást kellett írni egy helyről, ahova szívesen elutaznánk. A feladatokhoz nem tudtam sokat hozzászólni, mert ezekre a nyelvtanokra már egyáltalán nem emlékeztem. Ezután következett a szóbeli része. Csillával egy terembe kerültünk, ahol egyenként szólított a tanár, és röviden elbeszélgetett velünk. Hihetetlen, de a tanárnő emlékezett rám, holott engem nem is tanított 2005-ben, amikor itt jártam! A szóbelin nem remekeltem, de örültem, hogy már ezen is túl vagyok. A szóbeli után adminisztrációs ügyeket intéztünk. Kértünk az egyetemi wifihez kódot, amihez azonban előbb az egyetemi igazolványt kellett beszereznünk. Itt volt egy kis izgalom, mert a Csilla aktájában nem volt benne az igazolása annak, hogy a pénzt átutalta, de aztán szerencsére ez is megoldódott. 12-től egy calabriai csapat zenélt a tiszteletünkre, majd kaptunk egy welcome ebédet, ami paradicsomos tészta volt sajttal. Hurrá! Egy főzést megúsztunk! Közben összefutottunk az Ildikóval is, aki itt él már ezer éve Reggioban, és segít a magyar diákoknak szállásban, illetve mindenféle ügyintézésben. Nála be tudtunk fizetni ebédet is, így 5 napig erre sem lesz gondunk. A tanítás a kezdőknek 13:30-ig tart, nekünk haladóknak pedig 14:30-ig, mert országismeretet is fognak tanítani. Remélem, hogy jó lesz!

Calabriai zenekar

Az ebédre való várakozás közben megismerkedtünk két magyar lánnyal is, akik szintén nemrég érkeztek. Egyikőjük három hónapig marad Calabriában! (Halljátok ezt fiúk?) Ők javasoltak két boltot, ami az ő lakásuk közelében van, és viszonylag nagy a kínálata. Suli után odamentünk, és Kánanán fogadott. A zöldségesnél ezerféle paradicsom, füge, rengeteg fajta őszibarack, és még egy csomó olyan zöldség, amit egyáltalán nem ismertünk. Az élelmiszerboltban vettünk olajat, balzsamecetet, sót és még egy-két szükséges élelmiszert. Elégedetten indultunk haza. Azonban némi csalódást okozott, hogy a mozgólépcső, ami az utcán működik, és arra szolgál, hogy megkönnyítse a gyalogosok dolgát, mert nagyon hegyes vidék ez a Reggio, nem működött! A mozgólépcső is sziesztázott, így a nehéz csomagokkal kutyagolhattunk felfelé! Az idő közben megemberelte magát, és szuper idő lett. Meleg van, és süt a nap. Hazaérve elpakoltuk a vásárolt dolgokat, és kifeküdtünk az erkélyre. Csilla a fotelben foglalt helyet, én pedig egy matracot húztam ki az erkélyre, és azon heverésztem egész délután. Azt hiszem, hogy meg tudnám szokni!

Este még bementünk a városba, hogy újabb boltokat fedezzünk fel. Útközben rögtön találtunk egy boltot, amiben mindenféle calabriai finomságot árultak. Miután végigmustráltuk a bolt kínálatát, már éppen kiléptünk volna a boltból, amikor észrevettem, hogy lehetőség van megkóstolni a különféle salsákat. A fiatalember készségesen ott termett, és már kente is nekünk a falatkákat. Az egyik mindenféle zöldség keveréke volt: padlizsán (melanzane), articsóka (carciofi), zöld olajbogyó (olive verde), répa (carote), cikória (cicoria), kömény (finocchio), karfiol (cavolfiori), zeller (sedano), peperoncino. A salsa a tarantella fantázianevet kapta. A második salsa szalámi és peperoncino keveréke volt, a harmadikban pedig főleg peperoncino volt. A harmadiknál már lángolt a szánk, de erre is kínált megoldást a fiatalember. A kóstoló végén kaptunk egy-egy pohár bort, hogy le tudjuk öblíteni a falatkákat. Ezek után muszáj volt vennünk egy salsát, és végül a tarantella nevűre esett a választásunk.

A corsón sétálva észrevettük, hogy a helyiek valamiféle koncertre gyűltek össze. Természetesen mi is csatlakoztunk hozzájuk. Hosszas várakozás után kiderült, hogy a helyi kicsik és fiatalok léptek fel a nagyszülők és szülők örömére. A kicsik igazán édesek voltak, de a koreográfia, amit előadtak, borzalmas volt. A legducibb kislányok feszítettek elől, és meglehetős összevisszaság uralkodott a színpadon, de persze mindenkinek nagyon tetszett, és a nézők hangosan éljeneztek. A táncos koreográfiák között énekesek is felléptek, 16-18 éves lányok. A legérzelgősebb olasz dalokat adták elő borzalmas hangon. Ami még nagyon vicces volt, hogy az összes lányon hatalmas magassarkú cipő volt, ami egyáltalán nem illett hozzájuk.